22.

Pénteken ünnepeltük a 22. házassági évfordulónkat, amit majdnem sikerült elfelejtenünk. :) Ezúton köszönöm apósomnak, hogy csütörtökön felköszöntött minket, és ezzel eszünkbe juttatta. Nem ez lett volna az első év, amikor csak hónapok múlva jöttünk volna rá, hogy elfelejtettük. Tehát gyorsan valamit ki kellett találni, és nekem nem jutott semmi az eszembe, de Áron kicsit kreatívabb volt, rendelt kínai kaját vacsorára, Györki pedig meghívott minket pubozni. Degeszre ettük magunkat, aztán ittunk finom palkonyai bort, utána pedig elballagtunk hárman a Geary's-be. Szerencsére nem volt tömeg, vidám este volt, fél 2-re kerültünk ágyba, mindenkinek sikerült kicsit berúgnia, de nem volt senki vészes.

Szombat a regenerálódás jegyében telt, jobbra-balra dőltünk, ezért nem is mentünk kirándulni. Aztán a két nagyfiú este elment bulizni, és sikerült nekik hajnalig haza sem jönni. 
Vasárnap elvittük Domit a barátjához Effin-be (itt van 5km-re tőlünk),  Domi nagyon jól érezte magát náluk, családi házban laknak, vannak kutyák, macskák, lehet focizni az udvaron stb. Nagyon örülünk, hogy végre van egy barátja, aki igaz hogy két évvel idősebb nála, viszont közös hobbi a sakk, és más dolgokban is jól megértik egymást. Billy is szokott jönni hozzánk, nagyon kedves jól nevelt fiú, és az ő szülei is örülnek ennek a barátságnak. Már többször panaszkodtam itt nektek, hogy Domi milyen magányos, és nincs barátja, most végre ennek vége. Ugyan nincsenek együtt sülve-főve, mert nem egy városban laknak, de végre van valaki... a nagyoknak is az első barát megszerzése volt a legnehezebb, aztán már jött a többi is. Domi bizonyítványa is megérkezett, szerintem nem lett rossz, de Domi nem elégedett, szerinte vacak lett, és nem engedte meg, hogy megírjam az eredményeit, mert ő erre nem büszke.
Ha már Domi miatt elindultunk, úgy gondoltuk, hogy elmegyünk kettesben Áronnal Lough Gurba, és ott voltunk amíg érte nem kellett menni. Gyönyörű idő volt, hét-ágra sütött a nap, élveztük a csendet, nyugalmat, a napsütést, nagyon jó volt kicsit kettesben lenni. Felmásztunk a kis hegyre, napoztunk a tetején, aztán lementünk a tó partra, Áron kicsit bele lábalt, aztán feküdtünk a parton és süttettük a hasunkat. Hazafelé volt még egy kis időnk a megbeszéltig, ezért megálltunk Killmallockban is a dominikánus kolostor romjainál. Nagyon elfáradtunk mire hazaértünk, pedig semmi megerőltető nem volt ebben a kirándulásban, talán a friss levegő volt az oka...