Burren

Vasárnap reggel felkerekedtünk és mivel Dénesnek délután dolgoznia kell, ezért csak négyen elmentünk a Burrenbe kirándulni. Eddig mindig úgy mentünk, hogy a Cliffs of Moher volt a fő úti cél és utána kicsit autóztunk a Burrenen is, most arra gondoltunk, hogy visszafelé megyünk mint máskor, és megnézünk pár kitáblázott nevezetességet, de a Moher sziklákat nem, mert ott már négyszer is jártunk. Először egy kis templom romnál álltunk meg, ami olyan valószerűtlenül kint volt a világ végén, hogy el sem hittük, eredetileg egy kőkört mutatott a tábla, de azt nem találtuk meg, helyette ez volt ott. 

Aztán megálltunk a Caherconnell-i romoknál, megnéztük a videovetítést, és körbejártunk mindent, amit lehetett az erőd maradványainál. Ezek az erődítmények fantasztikusan néznek ki, nem kis munka lehetett felépíteni őket kötőanyag nélkül annak idején. Domi a leírás alapján fordította nekünk, hogy mit látunk, nagyon ügyes volt. 

Sajnos az időjárás nem volt hozzánk kegyes, itt már zuhogott az eső, ezért a két fiú vett sapkát, Domi már rég vágyott egy ilyen sapira, most le sem veszi, még este a nappaliban is ebben üldögélt tévézés közben.

Utána az Aillwee Cave-nél álltunk meg, már rég vágytunk rá, hogy megnézzük ezt a barlangot, és megérte a belépő árát, mert csodaszép. Egy föld alatti folyó vájta ki a barlangot és ez végig látszik is a falakon és a mennyezeten is. Pont ezért viszonylag kevés és nem túl nagy cseppkövek vannak csak, de azok nagyon szépek, és van két nagy vízesés is, ami kicsit félelmetes, mert a szakadék fele magasságában van a híd megépítve, azon kell átmenni mellette, és rácsos az alja, le lehet látni, ezért én a tériszonyommal kicsit féltem. A feltárásakor találtak medve csontokat, ami azért érdekes, mert alig valamit tudnak csak az Írországban valaha élt medvékről, és a kevés bizonyíték a létezésükre többek között innen került elő, mert itt teleltek át egy időben.

Aztán megálltunk több helyen is az óceán parton először is Ballyvaughan-ban és integettünk a Galway öböl túlpartjára Katának, 

aztán  egy forrásháznál amiben teljesen iható víz van, a hegyoldalból folyik össze az esővíz. 

Utána Fanore strandon álltunk meg, ahol bőrig áztunk. 

Ezen a képen pedig tengeri rózsa látható elvileg (remélem ez a neve), nagyon érdekes volt őket a saját szemünkkel látni kint a természetben és nem egy akváriumban. A kövek mélyedéseiben megülő vízben nagyon sok volt, de ahol elszivárgott a víz ott úgy nézett ki mint egy bordó, csillogó zselégolyó.

Aztán a fiúk még a szokásos helyen is lemásztak a sziklákhoz, de én ott már nem szálltam ki, úgy vacogtam.

Hazafelé még megálltunk Ennis Friary-nál, már régóta kíváncsiak voltunk rá, de eddig mindig valahogy elmaradt, de most mire odaértünk már megszáradtunk, és még nem volt sötét, szóval megnéztük azt is végre. 

Nagyon jól sikerült kirándulás volt, és ettől lett igazán szabadságon lévős érzésünk, kár hogy hétfőn már Áronnak dolgoznia kell, és kedden én is megyek. Pedig el tudnánk viselni egy ilyen kirándulós, itthon lustálkodós egy-két hetet simán még.