Domi

Domi a nyári teszteket befejezte május végén, és neki ezzel a tanév véget is ért. A bizonyítvány nem lett valami fényes, és szentül megígérte, hogy jövőre mindent belead, hogy az érettségi jól sikerüljön. Nem mondhatom, hogy örültem az eredményeinek, de ha arra gondolok, hogy a két nagyobb, hogy teljesített kilencedikben otthon, akkor Domi nem is olyan vészes. Mivel Dénesnek még vizsgái voltak, nem tudott dolgozni a kínai büfében, és Domi helyettesítette, ezért heti három napot dolgozott júniusban. Jó sok pénzt sikerült így össze gyűjtenie, és kitalálta, hogy akkor ő elmegy a fodrászhoz és befesteti a haját zöldre. Mi mindig úgy gondoltuk, hogy a külsejüket úgy alakítják, ahogy akarják, csak az iskola szabályzataival ne ellenkezzen, magukban maradandó kárt ne tegyenek (tetoválás), és megfelelően tisztálkodjanak, a többi az ő dolguk. Mivel nyári szünet van, az iskola nem köthet bele, szóval miért ne, megengedtem, sőt még a fodrászhoz is elkísértem, mert csak szülői engedéllyel csinálnak meg ilyen drasztikus változást, ha még nincs tizennyolc éves. Szerintem nagyon jól áll neki a zöld haj, és mindenki dicséri, mert kb a foci eb előtti napokban csináltatta, és mindenki azt hitte azért mert az íreknek drukkol. Tényleg az a zöld árnyalat lett, amit a szurkolók szoktak hordani, persze nem azért csinálta, de nem bánja, ha azt gondolják, mert egy csomó pozitív visszajelzést kap. A múlt héten volt a foróige (Ejtsd:fróga, ez egy ír szó, amúgy az ifjúsági klubbot hívják így, ahova év közben heti két nap, suli után lehet menni, és Domi jár is rendszeresen.) tábor, ez nagyjából az otthoni napközis tábornak felel meg, csak kamaszoknak. Hétfőtől csütörtökig tartott, és örültem, hogy Domi addig sem itthon kockul, mert sajnos mást sem csinál a szünetben. Hogy a táborban mit csináltak nagyrészt nem sikerült kiderítenem, csak annyit, hogy egyik nap voltak konditeremben, egy másikon Limerickben, és az utolsó napon egy kaland parkban ahol különböző nehézségi szintű mászó pályák voltak, és ő a második legnehezebbet simán végig csinálta, egyedül a gyerekek közül. Szóval hiába félek tőle, hogy az izmai elhaltak, csak az ujjai erősek a billentyűzet nyomkodástól, mert valami csoda folytán, bár alig mozog, mégis erős és fitt valahogyan a gyerek. Ez mondjuk rejtély a számomra hogyan, ha én két hétig beteg vagyok, üldögélek vagy fekszem, utána mint egy öregasszonyt, kifáraszt tíz perc séta is, szóval ezt irigylem is tőle :)