Dublin

Szombaton repültek haza Dénes és Rionna, ezért Dublinba kellett mennünk értük, gondoltuk itt a remek alkalom, hogy végre körülnézzünk ott. Eddig még csak a reptérhez vezető autópályát volt alkalmunk megnézni, de azt már többször is. A repülő csak este hét körül érkezik, így elindultunk délelőtt és egy csomó időnk volt, sétálni és megnézni a Történelmi és Régészeti Múzeumot. Már az épület is lenyűgöző 

és nagyon érdekes a kiállítás is, érdemes megnézni, ha valaki Dublinban jár (ingyenes), egy csomó bronz kori tárgy, 

múmia, 

hajó, 

és arany ékszerek is vannak kiállítva.

 Van egy egyiptomi kiállítás is, 

de nem volt időnk mindent megnézni, mert ötkor bezárt, mindenképp vissza szeretnénk majd menni a gyerekekkel is. Amit kiemelnék, hogy itt van kiállítva a Lough Gur-ban talált bronz pajzs is, azonnal felismertük, valami döbbenetes hogy milyen éppen megmaradt. 

A múzeum után még sétálgattunk a belvárosban, és bementünk egy Irish gift shop-ba, amiből kis túlzással minden sarkon akad egy, de nagyon tetszenek az ott árult dolgok, és minden általunk meglátogatott helyről, ahol csak árulnak, szoktam hozni hűtőmágnest, szóval itt is vettem egyet. 
Aztán elindultunk a reptérre, és oda is értünk a leszállás eredeti idejére, de persze kiderült hogy késik egy órát, szóval volt időnk kávézni egyet.
A gyerekeknek egy kicsit kalandos volt a vihar miatt az elindulásuk Budapestről, mert a bádoghangárt, ahol várakozni kell a beszállásra a fapados gépekhez, elöntötte a víz. De annyira, hogy az emberek vagy a műanyag székeken álltak fent bőröndöstül, vagy mezítláb a cipőiket a kezükben fogva, bokáig a vízben. 

Nem volt ez kellemes élmény, és még a riasztó is vijjogott a háttérben, elég ijesztő volt nekik, az eső és a jég pedig csak szakadt kint, a víz meg egyre feljebb ment. 

Már be kellett volna szállni, de nem lehetett a szakadó esőben kilépni, pedig ilyen közel voltak a géphez, végül visszaterelték őket innen (mindenkinek le kellett vegye a cipőjét amíg a vízből kijön, ha nem akart vizesben repülni három órát ) az épületbe, a beszálló kapukhoz, és buszokat bérelt a Ryanair, azzal vitték őket a kifutóra a repcsi mellé, addigra kicsit csendesedett az eső is, és már nem szakadt csak esett. Ezért végül is több mint egy órát késett a repülő, de szerencsére más rendkívüli az úton már nem történt. Jó fáradtak voltak mire Dublinban kijöttek a kapun, aztán még 2,5 óra autózás és haza is értünk.
Vasárnap pedig Áronnal ketten elmentünk Doneraile Parkba, mert egész jó volt az idő (vagyis nem esett az eső).