Kürtös kalács sütés

Szombaton nem mentünk sehová, ezer apró elintézetlen dolgunk volt itthon, gondoltuk, majd hétfőn elmegyünk valahova. A hosszú hétvégén, (mert hétfőn munkaszüneti nap volt) vasárnap sütöttünk kürtös kalácsot. Ugyan nem eredeti kalácssütő fákkal, hanem Áron készítette két sodrófából, ezért rövidebbek is és vékonyabbak is, és a nyele is rövidebb (ez a tészta feltekerésénél gond, mert nem tudom a vállam és a nyakam közé szorítani, ahogy a hagyományost), de azért egész jó lett végül is. Persze csak miután rájöttünk hogy nem csak a fát kell lekenni vajjal a tészta feltekerés előtt, hanem a tésztát is miután már a fán van és mielőtt beleforgatom a cukorba. Olyan régen sütöttünk, utoljára kb négy éve, hogy ez már kiment a fejemből, és először ezért nem lett az igazi. Aztán Dénes azt mondta: anya én úgy emlékszem, mintha a tésztát is le kéne kenni... és a következőnél kipróbáltuk, ezután már nagyon finom lett az összes. Olvasztott vajjal csináltam a kenést, és nekem ezzel az ír vajjal sokkal jobban ízlett, mint otthon az olvasztott ráma margarinnal. 

Meghívtuk a Nikit, a Burit a kisfiával, és a Dénes barátnőjét Rionna-t is, először a kalácsot sütöttük, nehogy a tészta túl keljen, utána pedig csevapcsicsát, aztán még csirkecombokat is.

A grillsütő és a kalácssütő fák felavatási bulija volt ez, és valószínűleg még sokszor fogjuk használni őket, zene is szólt, mindenki sütött szinte kalácsot, és jól teleettük magunkat, volt aki tele is itta magát, ezért volt egy kis másnap is hétfőn többeknek. Nekem nem, én csak egy kevés cidert ittam, még csak meg sem szédültem tőle. 
Azért hétfő délután elmentünk még kirándulni Donerail Parkba, Györki nem jött velünk, helyette Rionna-t vittük, Dénesék hamar elváltak tőlünk a parkban, mi Domival új ösvényeket fedeztünk fel, ővelük csak a kocsinál találkoztunk újra. Igazán jó kis hétvége volt.