Péntek este megjelent az udvarunkban egy növendék macska, nagyon kedves volt, bár elég sovány, nagyon éhes volt, és simogatásra vágyott. Kicsit félénk volt eleinte, de aztán hamar felbátorodott, annyira hogy másnap már alig hagyott kiteregetni, dörgölőzött a lábamhoz, hogy simogassam. Sajnos én allergiás vagyok a macskaszőrre, méghozzá elég súlyosan, ezért szóba sem jöhetett, hogy beengedjük a lakásba. Ezért Áron és Domi az udvaron készítettek neki puha meleg, vízhatlan, és széltől védett helyet. Kapott nyakörvet, és kezdtünk örülni, hogy két év után újra van egy házi állatunk (a Janikát nem számítjuk, mert az egerek olyan picik, nem lehet dédelgetni, simogatni őket), ő úgy viselkedett mintha mindig is a mi macskánk lett volna, jött-ment, pöffeszkedett az ablakpárkányon, a főzés szagára megjelent. Vettünk neki konzerveket is, és Domi hosszú időt töltött vele az udvaron, Dénes is rendszeresen kijárt simogatni, Györki az otthoni macskáját Lukit látta benne. Áron pedig nem tudott ellen állni neki ha hívogatta az ablakból, már ment is hozzá ki, simogatni, nekem sem volt ellenvetésem, mert ha az udvaron lakik, nem zavar, ráadásul a mellettünk levő üres épületből időnként átjár egy patkány az udvarunkba, és így ez a gondom is megoldódik.
De sajnos egy hét boldogság után, megjelent a gazdája, megköszönte hogy gondoskodtunk róla és haza vitte. Mindenki nagyon szomorú most ez miatt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése