2017. június 1., csütörtök

azóta...

Rég nem írtam, tudom. A fő oka hogy március elseje óta dolgozom, ezért sokkal kevesebb a szabadidőm. A másik ok pedig, hogy már csak Domi lakik velünk, és ő sem nagyon szereti már ha róla írok. Szóval már nem igazán adhd-s blog ez és lassan családi sem, ezért vagy abba hagyom a blogot, vagy átalakítom és csak a kirándulásainkról írok, de turisztikai bloghoz meg nem megyünk eleget és nem is vagyok ebben valami jó, szóval valószínűleg időszakosan, ritkán fogok csak írni, ha épp van kedvem,vagy van miről.

Domonkos elballagott a gimiből, június 7- 20.-ig érettségizik, lehet neki drukkolni. Végül is a tanárokkal megbeszélve, arra jutottunk, hogy alapszinten érettségizik angolból, franciából, matekból és kémiából, emelt szinten pedig magyarból, történelemből és biológiából. Mivel ellinkeskedte az év elejét, ezért kémiából és matekból nem tud eleget az emelt szintű érettségihez. Így még mindig van esélye, hogy elég pontot szerez a vágyott szakra a zoológiára, de jóval kisebb mintha az eredeti terv szerint öt emelt szintű érettségije lenne. Azért reménykedünk, de persze 20 helyre lehet jelentkezni, és nagy eséllyel valahová fel fogják venni. Május 23.-a óta neki már szünet van, és dolgozik is, epret árul, ott ahol tavaly és tavaly előtt Dénes. Haza akar utazni a nyáron Magyarországra két hétre és erre gyűjti most a pénzt.

Dénes úgy döntött, nem folytatja az egyetemet, nem tetszik neki a programozás, szakot váltani meg csak úgy tudna, hogy nem kapja tovább az ösztöndíjat, mi viszont nem tudjuk kifizetni az évi 3000 eurós tandíjat. Ha betölti a 23 évet utána újra kérvényezheti az ösztöndíjat felnőttként, és ismét elkezdheti az egyetemet, most ez a terve, és hogy addig dolgozik. Limerickben más diákokkal közös házban kibérelt egy szobát a nyárra, ezt már a hétvégi kínai büfés keresetéből is fedezni tudja, és rendes egész napos munkát keres hét közben. Ha sikerül elhelyezkednie, akkor szeptembertől, kivesz valami rendesebb albérletet és megpróbál félre tenni pénzt az egyetemre. Ez egy elég jó terv, és megtanul közben felnőttként élni.

Györki és Anett továbbra is együtt élnek, és boldogok, annyira így van ez, hogy Györki eljegyezte Anettet és ha minden jól megy jövőre, vagy legkésőbb utána való évben összeházasodnak. Mi ennek nagyon örülünk.

Áron életében nincs változás, sokat dolgozik a gyárban, és jól érzi magát a bőrében.

Én a virág boltban kaptam munkát, ahol már decemberben is besegítettem és januárban pedig egy táppénzen levő dolgozót helyettesítettem. Márciustól megüresedett egy hely, és engem hívtak fel, hogy vállalom-e. Nagyon örültem neki, igaz nem teljes munka időben, csak fél állásban dolgozom, de már mindent megtanultam az itteni stílusban készíteni, csokrokat és temetésre is. Az angolom rengeteget fejlődött, telefonos rendelést még azonban nem veszek fel, de szóban már kiszolgálok, kasszázok is, illetve kiszállítani is szoktam. Még nem értek mindig mindent pontosan, de nagy vonalakban már képben vagyok, a beszédem néha még akadozó, de azért már nem makogok. A legjelentősebb változás azonban, hogy meg merek szólalni végre, nekem ez volt a legnehezebb, most már ez a gát eltűnt, hiszen nap mint nap muszáj beszélnem. Szerintem minden nap tanulok valami újat, és ha így folytatom, akkor végre hamarosan elmondhatom majd, hogy valóban tudok angolul. Rendkívül élvezem, hogy van életem, nem csak a négy fal között, és hogy egyre inkább értem amiről szó van körülöttem, és hogy hozzá is tudok szólni. Úgy érzem nyílik ki a világ körülöttem. A másik őrőmem, hogy én nagyon szerettem a munkámat otthon és most végre megint virágkötő vagyok, minden nap alkotok valami szépet, használhatom a kreativitásomat, és ez felvillanyoz. Szóval nagyon jól érzem magam mostanában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése