2017. január 4., szerda

December

Tartozom a decemberrel tudom, de nagyon sűrű lett és nem volt időm írni. 
Röviden: Györki jó érzi magát az új munka helyen, és boldogok Anettal, hogy annyi külön töltött idő után végre együtt élnek. 
Dénes nem találja a helyét itthon, sokat dolgozott egész hónapban a kínaiban, de a maradék időben hiányoznak az egyetemi barátai, a szabad élet. Most el is utazott egyikükhöz az ország másik felébe Sligo megyébe (ez fenn van a sziget északi részén az óceán parton) egy farmra, csak a hét végén jön haza. 
Domi szenved, mert utálja a tanulást, és most a szünetben is tanulnia kell, hogy behozza a lemaradást. 
Én nem kaptam bejelentett munkát a virág boltban, viszont dolgoztam karácsony előtt a nagy hajtásban. Nem a virág boltban, hanem a virágkötő műhelyben, pár házzal arrébb a virág bolttól. Itt az a szokás, hogy karácsonyra csokrot adnak egymásnak, illetve a temetőbe is visznek tálakat, koszorúkat, és ez olyan hajtást eredményez, mint otthon a ballagás, vagy az anyák napja. Csak otthon én egy falusi virág boltban dolgoztam, ez meg egy kisváros, sokkal több megrendelés volt, mint otthon valaha is. Szóval két hétig dolgoztam és rengeteget. Jól meg is fizettek, mert ez szakmunka, és a műhelyben nem volt gond a kevés angolom, mert a vevőkkel nem kellett foglalkoznom, a munkát meg kézzel-lábbal is el lehet magyarázni. Nagyon élveztem, hogy végre rendesen dolgozom, nem csak takarítok, gyerekre vigyázok, mert azért ez egész más. Éreztem, hogy végre élek, kár hogy vége, szerettem...Az angolom is sokat fejlődött, hogy naponta kellett használnom, és boldogulni. Egy lengyel, egy litván és egy ír munka társam volt a műhelyben, a főnök és két másik virágkötő a boltban dolgozott, ők mind írek. A bevándorlók könnyebben megértettek, de az írek sokkal kedvesebbek voltak velem. Ha állandóan kéne mennem, szerintem pár hónap alatt menne, érzem. Volt hogy hazajöttem, a Domi kérdezett valamit magyarul, én meg angolul válaszoltam, neki nem tűnt fel, és nekem is csak akkor amikor már végig mondtam :)








Idén a karácsony és a szilveszter elég szerencsétlenűl hétvégére esett, ezért csak az utána következő hétfőket adták ki munkaszünetnek. Györkiék hazajöttek szentestére, de hétfőn már mentek is vissza, mert kedden már mindketten dolgoztak.
Áronék szerencsére még a keddet is megkapták szünetnek. Jól sikerült a karácsony este, nagy volt az öröm, mert Domi és Áron patkányokat kaptak ajándékba Györkiéktől. Még gyerek patkányok és nagyon szelídek, két lány, végül Etelka lett a neve a fekete fejűnek, és Margit a piros szeműnek. Nagyon kedvesek, egyszer sem haraptak meg senkit, és kis egyéniségek. Etelka Ároné, ő elég hiperaktív, minden érdekli, állandóan pörög, szabaduló művész, de ha letesszük a földre, akkor egyből mászik fel az ember lábán. Margit a Domié, ő lassabb, megfontoltabb, viszont nem olyan félős, ha letesszük akkor körbe jár, nézelődik. Sok örömünk van bennük.


Az ünnepek jól teltek, sokat beszélgettünk, társasoztunk, nagyjából mindenki elégedett volt az ajándékaival, rengeteget ettünk és ittunk, mindenkinek egy kicsit csömöre van.
A szilveszter csendesre sikerült, feldíszítettük a konyhát és felültöztünk viccesen, aztán kártyáztunk, először römit, de miután Dénes hazajött a munkából (mert 10-ig dolgozott a kínaiban) valami uno szerű játékot tanítottak nekünk Domival, amit römi kártyával kell játszani. Jól szórakoztunk, senki nem rúgott be, fél kettőkor pedig le is feküdtünk.



Ígérem hamarosan megírom az éves összefoglalót is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése