2016. augusztus 18., csütörtök

Évfordulós fotók

Valamikor június vége felé felvetődött a kérdés, hogy hogyan ünnepeljük meg az idei házassági évfordulónkat. Bulit nem akartunk, csak valamit amitől emlékezetes lesz, hogy voltunk 24 éves házasok is. Családilag azért koccintottunk és volt egy nagy ünnepi vacsi is. 

Mivel annak idején nyolc hónapos terhesen és (ahogy régebben leírtam) gyerekként, mindenki más számára érthetetlenül és helytelenítve házasodtunk össze, szó sem lehetett esküvői fotókról. Nekem nem volt klasszikus fehér menyasszonyi ruhám, ami mai napig bánt, de már nem lehet mit tenni, egyszer megy férjhez az ember lánya. Mivel nem volt ruha, nem készültek romantikus fotók sem soha. Nincs mit kitenni a hitvesi ágy fölé, ha öregek leszünk. Ezért aztán kitaláltuk, hogy kellenek azok a fényképek, de mivel nem vagyok már 18 éves és nem akartam bohócot csinálni magamból, meg farsang sincs, semmiképpen nem akartam most már esküvői ruhába bújni és abban fotóztatni magam. Addig ötleteltünk amíg végül a húszas évek stílusa mellett döntöttünk. 
Persze fel sem merülhetett volna a fotózás gondolata, ha nem lenne egy saját fotósunk. Dénesnek ugyanis a portréfotózás a hobbija, időt, fáradtságot és pénzt nem sajnálva, mostanra elég ügyes lett, jó részt saját magán és Domin gyakorolt, persze másokat is fotózott már, de én csak családi képeket rakok ki. Ezek az ő munkái: 






Sokat vacakolt, hogy először a kis családi digitális fényképezőgéppel, aztán már egy picit komolyabb autófókuszossal, és most már a canon tükörreflexes géppel, amit magának vett, megtanulja a beállításokat, és az legyen a képen amit szeretne. Az utómunka megtanulása a számítógépen a különböző programokkal, szintén nem kevés időt igényelt, de mostanra megtalálta a neki szükségeseket és kiismerte őket. Tényleg jó és büszkék is vagyunk rá! Az ember laikusként azt gondolná, mi ebben a nehéz, ezt én is tudom! Hát én megpróbáltam a gépével fotózni, soha nem lesz éles, de még a régebbi autofókuszos géppel sem lesznek igazán jók, amit én csinálok, és akkor a különböző programok amik az elvileg kész képet igazán széppé teszik, azok mintha kíniul lennének nekem. Szóval nem olyan, hogy ugyan már, fotózni mindenki tud! Így készít el egy fotósorozatot:  https://www.youtube.com/watch?v=TKuF3GDfQGw&feature=share

Na szóval megvolt a terv, meg volt a fotós, de nem volt hozzá semmi ruhánk. Mivel nem akartunk erre sok pénzt költeni, kitaláltuk, hogy second hand boltokból fogunk mindent beszerezni hozzá. A mi kisvárosunkban kettő van belőle, és sok dolgot meg is kaptunk, de végül azért Limerickben is kellett egy napot töltenünk, vagy 10-15 ilyen boltban jártunk, és Corkban is legalább tízben. Majdnem mindent sikerült is ezekben a boltokban beszereznünk, ékszert, cipőt, öltönyt, ruhát, de csokornyakkendőt sehol nem találtunk, pedig Györkiék még a Galwayi boltokat is végigjárták hátha. Azt végül egy nyár végi kiárusításon vettük az egyik férfi ruha boltban. 
Én egy csomó videót megnéztem, és megtanultam végül olyan hajat és sminket készíteni, ami abban a korban szokás volt. Nem volt könnyű, főleg a smink, mert én amúgy alig sminkelek, sok idő volt, mire olyan lett legalább nagyjából, mint amilyent képzeltem, és még így sem lett tökéletes. Többször felöltöztünk az elmúlt hónapban próbaként és amikor már meg volt minden, akkor próba fotók is készültek az udvaron, hogy biztos minden jó legyen élesben.
Tudtuk, hogy a fotózást nem lesz egyszerű időben összehozni, mert Dénes júliusban minden hétvégén dolgozott, Áron meg hét közben, és mégiscsak nappali fény kellett hozzá. Ezért végül úgy döntöttünk, hogy Áron szabadsága alatt fotózunk, még így is alkalmazkodni kellett Dénes munkabeosztásához és az én babavigyázásomhoz, de nagy nehezen egy szerdai napon végül mindenki ráért, csak sajnos nem volt meleg, se napsütés. 

A képek végül két helyszínen, a Doneraile Park egyik kis félig zárt udvarában és Killmalockban a kolostorromoknál készültek 14 fokban. Sajnos másnapra belázasodtam és egy komoly felfázással bajlódom azóta is, de annyira tetszenek a képek, hogy még ennek ellenére is megérte. Az ágy feletti kép szerintem majd valamikor ez lesz:

Tudom, hogy ezeken a képeken látszik, hogy nem vagyunk már húsz évesek, de nem akartuk, hogy retusálva legyenek... Szóval ilyenek vagyunk, jól érezzük magunkat a bőrünkben, és nagyon tetszenek mind a kettőnknek a képek. A videóban meg lehet nézni az összeset:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése