Dénes ballagás

Szerdán este fél 8-kor kezdődött Dénes ballagási ünnepsége. Ez itt nem úgy zajlik mint otthon, nincs éneklés, meg napon kókadozás, sem véget nem érő szülői fényképezések,(konkrétan senki nem fotózott) és az iskolát sem sétáljak körbe. Itt az iskola legnagyobb termét telepakolták székekkel, nem volt állóhely, mindenki ült, a diákok is (pedig 57 diák ballagott). Nem volt előírva nekik miben menjenek, de a többség fehér ing, nyakkendő, szövet nadrág, bőr cipőben volt, de páran csak színes ingben, farmerban, és egyik fiú pulcsi, póló, farmer, sportcipőben.

A szülők is hasonlóan, a nők többsége koktélruhában, a férfiak ingben, zakóban, de öltönyben csak elvétve, azért voltak páran akik utcai ruhában jöttek. Senki nem hozott virágot, itt nem szokás, még a lány iskolában sem, nem hogy a fiuknak. Az ünnepség műsorfüzete ki volt nyomtatva, és minden székre lerakva egy, ennek az elejét Dénes rajzolta, mert ő az évfolyam legjobbja rajzból.

Mivel ez egy katolikus iskola, így egy misével kezdődött az egész, a fiuk mind áldoztak (Dénes és pár fiú nem, mert ők nem katolikusok), a szülők többségével együtt. Utána volt egy kis ünnepi beszéd az igazgató részéről, egy kis formális láng átadás az elsősöknek a hatodikosoktól. Utána kaptak egy oklevelet, hogy elvégezték a középiskolát,

aztán a kivetítőn mindenkiről az elsős évkönyvi fotót és a mostanit berakták egymás mellé (Dénesről csak a harmadikost, mert akkor jött), a srácok nagyon élvezték, nagy kacagások voltak. Utána vége volt a hivatalos résznek, de volt sütizés, meg beszélgetés még, csak azon mi nem maradtunk ott, mert Dénes már be volt sózva, hogy a csajok már délután ballagtak és a pubban várják őket. A fiuk többsége lelépett, és mindenki egyenesen a pubba ment, ahogy voltak ünneplőben.

Mi hazajöttünk, Dénes pedig éjfélkor jött haza Domival, mert bement hozzá a melóhelyére. Domit kérdeztem mennyire rúgott be Dénes, szerinte nem volt vész, mert nem tudott egyenesen menni ugyan, de azért még nem kellett hazatámogatnia. Egy órakor minden csendes volt már itthon, mindenki aludt. Másnap reggel hétkor amikor Áron ment dolgozni, még látott fiukat ünneplőben mászkálni az utcán, szóval Dénes egész hamar haza jött.

Nekünk ez egy hatalmas mérföldkő megint az életünkben, az első Györki ballagása volt, a második, hogy le is érettségizett. Most már Dénes is elballagott, és pár hét múlva érettségizik is. A második gyerekünk is elvégezte a gimnáziumot, a második adhd-s gyerekünk is. Aki adhd-s gyereket nevel az tudja, hogy milyen hihetetlen, hogy ez sikerült, hogy menni fáradság és könny van ebben az eredményben, nem csak a gyerek, hanem az én részemről is, de ezt egy kívülálló el sem tudja képzelni. Hat éves korukban még naivan állunk az első osztályos évnyitón mellettük. Nyolcadik végén a ballagáskor már rettegve, hogy mi jöhet még ezután. Aztán Dénes három középiskolába járt, 9.-be még Magyarországon, teljes kudarc volt, háromból bukott meg, rossz társaságba keveredett, nagyon durva időszak volt, akkor teljesen motiválatlan volt a tanulásra. Utána itt egy gyenge iskolába került, és a nyelvtanulással párhuzamosan egyre jobb eredményeket produkált. Elkezdet tetszeni neki, hogy okos, és bár a magatartása iszonyatos volt, hozta a jobbnál jobb eredményeket, annyira hogy a tanárai javasolták az erősebb iskolát. Így hát következő évben másik gimi, és kínlódás kicsit, de akkor már jó tanuló akart lenni, mondjuk a magatartása még csapni való volt. Aztán 5.-ben nem nagyon tanult, de jobban viselkedett, szerencsére hatodikra megemberelte magát és végre tanult is és viselkedett is. Most hogy ő idáig eljutott, az egy hatalmas siker történet nekünk. Ha még fel is vennék egyetemre, akkor igazán boldogok lennénk. Az adhd-s szülőknek meg azt tanácsolom, ne adják fel soha, ha nem megy egyik úton, akkor egy másikon. De ha ők tudják, hogy a gyerek képes valamire, akkor muszáj megtalálni, hogy mivel motiválható, mert akkor képes is rá. Dénesről otthon lemondtak, például a német tanára a gimiben azt mondta, kérjek felmentést a bizottságtól, hogy ne kelljen nyelvet tanulnia, mert szerinte fogyatékos, és soha nem tud majd megtanulni egyetlen nyelvet sem. Ehhez képest, ő tanult meg leghamarabb, alapszinten beszélni a családból, és most is ő beszél a legjobban angolul közülünk. Pedig én tudtam, hogy ő képes nyelvet tanulni és nem szellemi fogyatékos. De ez csak egy példa volt a sok közül...Nagyon boldog vagyok, hogy itt tartunk, és nagyon büszke vagyok rá. 

Hétvégén tartottunk egy ballagási bulit is grilleztünk az udvaron,

aztán pedig az xbox-on van egy táncolós játék amit kinect-tel lehet játszani, és azzal rendeztünk táncversenyt. Ez nagyon vicces játék, rengeteget nevettünk, jó kis este volt.