Jégeső

Igazi áprilisi idő van, na nem úgy ahogy itt szokott, inkább mint otthon Magyarországon, olyan szeszélyes. Hét közben egész tűrhetően enyhe, de napsütés és többnyire szemerkélő eső váltakozik félóránként. Viszont hétvégén következetesen vacak idő van, zuhogó esővel, széllel, és a múlthéten jégkása esővel. Nem vicc, tényleg olyan volt, mint amit kamaszkorunkban műanyag pohárból szívószállal ittunk, csak ez nem volt színes. Kis golyók estek le, de pillanatok alatt jégkásává változott, megült a fű között, a háztetőkön, és két órán keresztül el sem olvadt, de lehűtötte a levegőt két fokra.

Így hát jó ideje nem jutunk el kirándulni sehova, mert az időjárás hétvégente lehetetlenné teszi. Pedig már nagyon vágyódunk a szabadba, és reménykedünk a következő hétvégében, persze az előrejelzés megint nem ígér semmi jót.
Rionnának a héten volt a szülinapja, ma este megünnepeljük mi is, nálunk vacsizik, az ő kívánságára csalánleves lesz, utána csevapcsicsa (ha nem zuhog az eső akkor kint sütjük meg a grillen) és túrós pite. Dénes továbbra is tanul és tartja a menetrendet.
Domi megkapta a kínai büfében a hétfői napot, ez most már két hete az ő munkanapja, és ha be kell ugrani valaki helyett akkor is őt hívják majd. Nagyon örülünk ennek a lehetőségnek, reméljük a munka kicsit összeszedettebbé teszi majd.
Györki a hétvégéket Galwayben tölti Anettnál, sajnos ilyenkor dolgozik, de hét közben amikor szabad egy-egy napra ő jön el hozzánk, de persze akkor napközben meg Györki dolgozik. Nem ideális ez így, de csak átvészelik, amíg majd javul a helyzet. Minden estre Györki boldognak látszik és ez a lényeg.
Áronnal és velem minden változatlan, ő dolgozik, én sajnos nem, de azért a charity shopba járok minden héten, és Kate is jön hozzám angolozni.