március

Március első hetében Áron szabadságon volt, de most nem mászkáltunk sokat, inkább pihenős, barkácsolós kedvében volt. Azért elmentünk Clonmelbe, ami Tipperary megye legnagyobb városa, de nem turistáskodtunk, mert amit megnéztünk volna az télen nincs nyitva. 
A Dénest vittük felvételizni az egyik főiskolára, mert a rajzkészségre is szükség van azon a szakon, ahova jelentkezett, ezért egy portfóliót kértek, amit megnéztek, és levélben értesítenek, hogy megfelelt-e, ha nem akkor hiába menne oda, mert nem veszik fel. Azóta a levél is megérkezett és megfelelt, szóval a tehetsége megvan hozzá, most már csak az érettségije legyen elég jó. Persze nem csak ide adta be a jelentkezését, hanem a Limerick-i Egyetemre is és azt azért jobban szeretné, majd meglátjuk, mennyi pontja lesz. Egyelőre a tanulási tervet is tartja amit egy hónapja kidolgoztunk, szóval nem esélytelen a dolog...
Domi a kínai büfében, ahol Dénes kukta, kapott lehetőséget, hogy pultos legyen heti egy-két napot, aki felveszi a rendeléseket, telefonon is, és a kasszát kezeli. Már egy hete jár esténként betanulni, és valószínűleg, jövő héten valamikor meg lesz az első munkanapja is. Nagyon örülök neki, mert a munkától annak idején Dénes is nagyon sokat komolyodott, Domira pedig igen csak ráférne egy kis önállósodás, felnőttesedés, no meg önbizalom. Az sem elhanyagolható szempont, hogy addig is emberek között van, és nem a monitor előtt guvad.
A nagy hírt a végére hagytam, Györkinek barátnője van, és már be is mutatta nekünk, Anettnak hívják, magyar, nagyon szimpatikus, Galwayban él, ami innen busszal kb 2,5 óra. Reméljük hogy tartós lesz  a kapcsolatuk, és végre Györki is boldog lesz, már nagyon ráférne. Anett itt töltött két napot, kirándultunk is velük Doneraile parkban, és úgy tűnik ő is jól érezte magát nálunk.