A bromélia

Amikor ide költöztünk Írországba, nem volt egyetlen szobanövényem sem, és pénzem sem volt, hogy vegyek, de az egyik itt élő csaj, aki később barátom lett, megajándékozott az akkor különültetett bromélia gyerekeiből kettő darabbal. Nagyon örültem nekik, bár kicsik voltak, de sokat págyolgattam őket, és egész szépek lettek. Aztán később még lett egy csomó növényem, és mivel ebből kettő volt, a két földszinti, utcai ablakba raktam őket, két éve ott voltak, és a nyáron az egyik virágzott is, aztán elkezdett elrohadni a virága, ahogy ez a broméliáknál lenni szokott, de lett három kis gyereke is és azokat szétültettem. 
Amikor még virágzott, becsöngetett egy idősebb hölgy és megdicsérte, hogy milyen csodálatosan szép a virágom, ő még ilyen szépet nem is látott. Így nézett ki, bár ez nem az, csak a netről szedtem le: 

Aztán őszre már a másik is elkezdett virágozni, és múlt hét végén megint becsöngetett a hölgy, hogy ez a virág gyönyörű, és ő mindenhol keresett ilyent, de sehol nem kapott, ezért ő hajlandó bármennyit fizetni, csak adjam el neki. Domit hívtam fordítani, és mondtam neki, hogy odaadom ajándékba, mert a másikból már van három hajtásom is, és ez sem él már sokáig de akkor majd hoz hajtásokat azt szét ültetheti és ezután mindig lehet ilyen virága. Miután elment, mondta Domi, hogy a kezébe nyomott 10 eurot, hogy ha én nem fogadom el akkor vegyen ő rajta magának csokit. Ma pedig bedobott a postaládába egy köszönő kártyát nekem. 

Szeretem ezt az országot....