Vadon termő kaják

A kevés alvást és a sok utazást kipihentük már, és kirándulni vágytunk a hétvégén, ezért szombaton elmentünk Doneraile Parkba. Nem volt szép idő, szemerkélt az eső, de mi vízálló cipőben, esőkabátban, termoszban meleg teával, frissen sült pogácsával felszerelkezve érkeztünk. Györki nem akart kirándulni (mert szombat délelőtt kivételesen dolgoznia kellett) ezért Rionna jött velünk ötödiknek. Abban reménykedtünk hogy érik már a gesztenye, ezért vittünk zacskókat. Mint kiderült nem csak a gesztenye érik, találtunk egy csomó bükkmakkot, 

azt ropogtatva sétáltunk be a hatalmas tiszafák alá, amik tele voltak piros bogyóval (és bár minden más része mérgező, de a bogyók nem) nagyon finom édesek voltak. Később találtunk zsenge, új hajtású csalánt, szedtünk is egy levesre valót, aztán pedig egy csomó bimbós pöfeteget, majd később nagyon sok más gombát is amiket nem szedtünk le csak fotóztunk,

 
de az egyik fajtából szedtünk egy csomót, mert jónak tűnt, és gondoltuk majd itthon segítséget kérünk apósomtól (aki gombaszakértő) és beazonosítjuk. 

Végül a gesztenyefákhoz érve találtunk gesztenyét is, bár nem sokat mert még csak most kezdett érni, de azért ez a kevés is három tepsit megtöltött. 

Kerestünk mogyorót is, de hiába van sok bokor, a sűrű aljnövényzetben nem sokat találtunk, talán egy maroknyit csak. Rionna el volt varázsolva, ő még soha nem sétált így az erdőben, hogy eszébe jutott volna, hogy onnan bármit is megegyen. Teljesen bepörgött, minden érdekelte, minden új volt neki, jó volt látni a lelkesedését. Kicsit arrébb találtunk egy kevésbé vizes padot, és elfogyasztottuk a teát és a pogácsát, aztán haza indultunk. Itthon készítettünk csalánlevest buggyantott tojással, és gombás húsos tokányt galuskával. Mint kiderült a gomba neve szürke tölcsérgomba és nagyon finom volt. A desszert sült gesztenye volt, Rionna is velünk evett és ízlett neki minden. Valószínűleg a jövő hét végén újra megyünk.