Sunbeam hajóroncs

1903. január 3.-án hajótörést szenvedett a Sunbeam nevű 1860.-ban épült, 84 tonnás vitorlás hajó az Ír partoknál, Kerry megyében a Rossbeigh strandnál. A roncs azóta is a parton állt, és az eltelt 111 év alatt eléggé elpusztult a teteje, de maga a hajótest a homok alatt jól konzerválódott és turista látványosság, illetve kedvelt fotó téma lett. A neten rákeresve rengeteg fotót lehet találni róla, ahogy a homok alól kilógnak a fa részek.

Aztán jöttek az elmúlt hetek viharai, és a roncsból eltüntette a homokot, és a hajó az évszázadnyi pihenő után újra úszott a vízen. Igaz csak kb. 300 m-t de akkor is, ahhoz képest, hogy milyen régen nem mozdult.... Sajnos megjelentek a szuvenír vadászok és elkezdték széttördelni, ezért a hatóságoknak őriztetnie kell, és vissza lesz temetve a homokba, mert a Nemzeti Műemlék törvény értelmében védett, és csak így lehet megvédeni a rongálóktól, és a fa is így konzerválható leginkább. Íme egy friss fotó:

és ha valakit érdekel egy cikk angolul: http://www.irishtimes.com/news/ireland/irish-news/moves-to-protect-kerry-shipwreck-displaced-by-storm-1.1650139

Vihardagály

Zuhog az eső, és a szél csapkodja az ablakhoz, két hétig ezt hallgattuk, és most tegnap este óta megint ezt hallgatom folyamatosan. Erről eszembe jutott, hogy itt nagyon nagy viharok voltak és én nem is nagyon írtam róla, pedig ezzel volt tele a média, vörös riasztást adtak ki az egész szigetre. 
Úgy alakult idén, hogy több ok együttes hatása miatt, egészen rémisztő árvizeket és egy csomó kárt okozó vihar tarolt a partokon, és a nagyobb városokban is. Karácsonykor aztán utána pár nappal szintén és január 6.-án is ilyen nagy vihar volt, és a közbeeső napokon sem maradt abba, csak nem volt talán olyan erős.
Nem tudom mennyire vagytok járatosak benne, ezért leírom nagyjából, hogy érthető legyen, ugye addig mindenki tudja hogy az ár-apály jelenséget a Hold és a Nap tömegvonzása okozza az óceánokon.
Először is  január 1.-én volt telihold  és a legmagasabb dagály újhold és holdtölte idején van, amikor a Nap és a Hold egy egyenesbe esik, és erősíti egymás gravitációs hatását.
Másodszor a Hold földközelsége idején jóval nagyobb vonzást fejt ki a földi víztömegekre. A legnagyobb dagályszintek akkor fordulnak elő, amikor  Föld napközelsége idején (decemberben) az újhold, illetve a holdtölte a Hold földközelségével esik egybe.
Harmadszor a vihardagály amit két természeti jelenség egyidejű jelentkezése vált ki. Kialakulásához szükséges a tenger felől érkező viharos erejű szél, illetve az ezzel egy időben bekövetkező dagály. A szél ereje a partvonal felé áramló tengervizet a szárazföld belsejébe szorítja fel, a beáramló víz visszaduzzasztja a folyók vízszintjét, ezért a vihardagály jelenséget a szárazföld belsejében lévő területeken is észlelni lehet.

A vihardagályok elsősorban a téli félévhez köthetők. Különösen súlyos vihardagályok jöhetnek létre, amikor a jelenség a folyókon levonuló árhullámmal egy időben keletkezik.

A negyedik ok pedig pontosan ez volt, hogy már hetek óta rengeteg eső esett és a folyók medrei maximálisan megteltek, az árhullám ezerrel haladt az óceánba, tengerbe.

Ezek az egymást követő viharok ugyanannak az időjárási jelenségnek a következményei, amely az Egyesült Államok és Kanada északkeleti térségeit sújtó szélsőséges hideget és rendkívüli havazást okozta, és erről a magyar média is elég sokat irt. Az Atlanti-óceán felől érkező, az Egyesült Államok keleti partvidékén kialakult, rendkívül intenzív alacsony nyomású zónákat a magas légköri, nagy sebességű széláramlás hajtja át egymás után az óceánon, egyenesen ide az Ír szigetre, és ebből kapott Nagy-Britannia is.

Tehát ezért történt, hogy Dublinban, Corkban, Limerickben, és még egy csomó más városban ahol folyó torkolat van, a víz kiöntött a rakpartokon, és átfolyt a gátakon, a reggeli és a késődélutáni dagálykor. Sok helyen az óceán partján Kerry és Clare megyében megsemmisültek a strandok, elvitte a víz a homokot, csak a kavics maradt a partokon, és a wc, zuhany, vizimentő állomások is megsemmisültek a parkolókkal együtt, a helyükön puszta part, vagy törmelék halom van most, pedig itt kék zászlós strandok voltak, tavaly mi is meglátogattunk többet is. A parti sétányokból is rengeteg tönkre ment, és a parti őrség egyik épületét is megsemmisítette a vihar a drága felszerelésük nagy részével együtt. Mólókon, part menti parkolókban hagyott kocsikat vitt el az óceán, és parti golfpályák semmisültek meg, mert ilyen viharokat évtizedek óta nem tapasztaltak, és nem is számított rá ezért senki.
Cork-i képeken látszik, hogy a Lee folyó, ami még december elején amikor Dénest vittük a kórházba a lábával, éppen csak a meder alján folydogált a töltésből több méter látszott, az most szépen elöntötte a belvárost.

 Az országból minden felől ilyen képeket lehet látni.

És ez itt Lahinch, itt fürdött Áron és Domi nyáron a viharos nagy hullámokban, amikor a Moher szikláknál voltunk.

 

Szomorú látni ezt a sétányt ilyen állapotban, amikor fél éve még itt sétáltunk, az itt lakóknak nem lennék a helyében, nagyon félelmetes lehetett.

Tesztek

Domiéknak a múlt héten voltak a Christmas test-ek, ami kb. olyan, mintha otthon a félévi bizonyítvány előtt lenne egy nagy dolgozat a féléves anyagból. Az ő osztályának hétfőn technical graphics-ból, szerdán francia nyelvből, történelemből és földrajzból, csütörtökön matekból, ír nyelvből (amit ő nem tanul, ezért addig csendben készülhetett a következőre) és business-ből, pénteken angol nyelvből és science-ből voltak a tesztek. Kicsit úgy kell elképzelni mint a Harry Potterben, hogy ülnek a gyerekek egy nagy teremben, mindenki külön asztalnál és van bent egy felügyelő tanár. Tilos beszélni, és nem lehet bent semmi, csak amire szükség van a teszt írásához. Reggel szokott időben bemennek, beülnek a terembe, kapnak fél óra felkészülési időt, aztán másfél órán keresztül írhatják a tesztet, utána tízórai szünet. Aztán megint fél óra felkészülés, másfél óra teszt írás, utána ebéd szünet, és aztán megint ugyanaz, utána haza jöhetnek.
Domi nagyon izgult, már a múlt héten elkezdett parázni, és készített egy tanulási tervet is, amit ő talált ki és be is tartotta: szombaton angolra tanult, vasárnap franciára, hétfőn törire, kedden földrajzra. Tech. grap-ra nem kellett tanulni, mert az rajzolás, szerda délután megint angolra tanult, mert matekból jó és nem érezte szükségét(viszont angolból verset is kellett tudni), bizniszből pedig elég az a felkészülés amit a többiek ír tesztje alatt meg tud tanulni, mert abból is elég jó, csütörtökön este pedig science-ből tanult. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ezt magától kitalálta és előre látóan felkészült egy egész héten keresztül, minden délután. Szerintem nagyon nagy dolog egy 14 éves adhd-s fiútól, hogy egyedül képes volt felmérni a szükséges időt és energiát, és végig tartani magát a kitalált menetrendhez. Nekem csak a hazajövetele utáni pihenés és evés után kellett szólnom, hogy tanulás (erre is ő kért, nehogy elfelejtse) és ő első szóra felment a szobájába a tankönyvekkel, és ha arra járva bekukucskáltam, valóban tanult és nem valami mással foglalkozott. Az adhd-nál pontosan az idő helyes beosztása és szervezése az egyik legnehezebben megtanulható probléma, mert nem lehet rutinokkal megküzdeni a napközben adódó változatos kihívásokkal. Ami (mint pl a reggeli indulás, vagy a vacsival kezdődő időszak) szépen végig vihető egy rutin szerint, azt hamar megtanulják kezelni, de amúgy kifolyik a kezükből az idő, ezért is vagyok nagyon büszke most Domira.
Tehát kész vannak a tesztek és majd levélben kapjuk január elején az eredményeket. Ő még mindig nagyon izgul, nehogy megbukjon, de miután voltam fogadó órán, tudom hogy nem lesz semmi baj, mert szorgalmas és jó képességű, persze az adhd mindig okozhat olyan vicceket, hogy véletlen nem azt az anyagot tanulja meg amit kellett volna, vagy pont az nem jut eszébe ami a legtöbb pontot éri, esetleg nem vesz észre egy fontos feladatot a papír közepén, de a bukástól nem kell tartani, ebben biztos vagyok. Sőt szerintem egy elég jó eredményre lehet számítani, a befektetett energia alapján, de ha nem, én akkor sem leszek szomorú, mert egy nagyon fontos dolgot már megtanult: az előre gondolkodást, és hogy a tetteinek következményei vannak, és ez  nekem fontosabb mint a jó jegy.

Déneséknek mivel harmadikosok nem kellett most teszteket írni, (neki nem is lesz már több ilyen tesztje, csak a junior vizsga előtti próba tesztek, aztán júniusban a vizsga) mert nekik halloween-i tesztek voltak, aminek a felén nem volt ott a lábtörés miatt. Ezért az ő értesítője már megjött december elején, nem is lett valami jó, mert nem volt ott a felkészülés egy részén és a tesztek egy részén sem. De ennek ellenére a tanári jellemzésekben azt írják, hogy nem lesz gond a vizsgán, ha tanul rendesen.

Irországi árak

Többször felmerült már baráti beszélgetésekben otthoniakkal, hogy itt milyen árak vannak. Gondoltam összeszedek pár alap dolgot és megírom, aztán lehet hasonlítgatni, akinek ez érdekes.

Tej: 3l-es műanyag kannában                                        2,19 euro
Kenyér: szeletelve zacskózva 800g                               0,72 euro-tól
Cukor: 1kg                                                                     1,19 euro
Liszt: fehér búzaliszt 2kg                                               1,29 euro
Sárgarépa: 2kg                                                               1,19 euro
Gomba 250g                                                                  1,00 euro
Burgonya: konyhakész fagyasztott, szalma 2,5 kg        1,49 euro
Burgonya: 2kg rózsaszin héjú                                        1,99 euro
Alma: 2kg                                                                      3,49 euro
Sajt: fehér cheddar 400g                                                2,69 euro
Szalámi: téliszalámi (csak vastagabb) szeletelt 125g     1,79 euro
Sonkás szalámi (gépsonka) szeletelt 400g                     3,99 euro
Vaj: hidegen is kenhető dobozos (nem margarin) 500g 0,85 euro
Vaj: papírban sütéshez 227g :)                                       1,49 euro
Élesztő: száritott, dobozban 8x7g-os tasakokban          2,85 euro
Tojás:18 db-os egyenként 53-63 g között                      2,85 euro
Fogkrém: gyógynövényes Dontodent  125ml                0,69 euro
Mosószer:40 mosáshoz Persil color folyékony l,4 l       8,50 euro
Öblítő: 40 mosáshoz elég Lenor sensitive 1,4 l              2,99 euro
Mosogatószer: nem márkás, sima egyszerű                    0,85 euro
Nivea tusfürdő (férfi-női) 250ml                                    1,49 euro
Wc papír: három rétegű 9 tekercs                                  2,69 euro
Papir zsebkendő 4 rétegű 18x 10 darabos csomagban   1,28 euro
Hús: disznócomb 1kg                                                      6,99 euro
Hús: csirke felső comb 915g                                           1,99 euro
Tészta: csavart durum lisztből 500g                                0,79 euro
Tészta: csavart teljes kiőrlésű lisztből 500g                    1,49 euro
Rizs: fehér 1kg                                                                1,89 euro
Rizs barna 1kg                                                                1,79 euro 
Étolaj: napraforgó 1l                                                       1,59 euro
Sör: Heineken 12x 500ml dobozos                               17,99 euro
Whiskey: Jack Daniels 0,70 l                                        25,00 euro
Baileys 0,70 l                                                                15,00 euro
Vodka: Smirnoff 1l                                                        24,00 euro
 Bor 0,75l                                                                      6,00 euro-tól



Ezeket most a múlt heti blokkokról másoltam, kivéve az italokat azt a Dunnes Stores reklám újságjából néztem. Lehet, hogy vannak benne akciós árak is, de általában minden héten vannak akciók, és valami mindig kedvezményes. 
Itt a minimál órabér 8,65 euro, ennél csak magasabb lehet :)
Mivel másfél éve nem voltam Magyarországon, már nem váltom át az árakat, és nem is tudom, hogy otthon mi-mennyi. Tehát várom a kommenteket, de az is érdekel, ha valaki nem otthonról, hanem más országokból ír...

Video

Tegnap Doneraile parkból hazafelé készítettem egy videót Áron telefonjával. Ez az egyik kedvenc utam itt, igazi vidéki hangulat, és a zöld ezer árnyalata.

http://www.youtube.com/watch?v=3N2IUCZnXjM&feature=youtu.be

1. év

Furcsa ebbe belegondolnom, de tegnap volt egy éve hogy megérkeztünk Írországba. Tehát már egy éve itt vagyunk! 

Érkezett először is Áron áprilisban, biztos állásra, amit a barátja szerzett, és egy olyan házba amiben többen laknak, és mindenkinek van egy kis saját szobája, és a többi helység közös. Első fizetéséből visszafizette az itteni barátjának a kezdeti segítséget, a második hetiből (mert hetente kap fizut) az otthoni családi kölcsönt a repülőjegyre, a harmadik hetiből hazaküldte nekem az elmaradt internet számlára a pénzt (amit akkor már nem  tudtam fizetni és kikapcsolták) hogy tudjunk skypon beszélni naponta. Ezek után egy kivételtől eltekintve (amikor az éhenhalás jött volna), nem küldött haza pénzt. Gyűjtötte a számlán, hogy összejöjjön a kaucióra és az első havi lakbérre, és egyéb költségekre ami ahhoz kell, hogy lakást bérelhessen önállóan. Én még otthon dolgoztam 4 órában 400 ft-os órabérben, plusz a családi pótlék 3 gyerekre, ebből kellett megélnem nyár végéig, a repülőjegyeket az öreg suzuki eladásából kellett fedeznem. A terv az volt hogy augusztus végén jövünk, és itt kezdik a tanévet már, aztán az otthon felhalmozott nagy mennyiségű adósságot ( ami nagy része közüzemi számla, kisebb része családi kölcsön) már innen utaljuk haza. Ebből a legnagyobb tétel az egész téli gázszámla(kb fél millió ft), amit tévedésből nem küldtek havonta, és mire erre rájöttünk, már olyan nagy összeg volt hogy lehetetlen lett volna kifizetni, mert Áron munkanélküli volt. Tudtuk hogy novemberben fogják leolvasni, és ezért a következő télen nekünk már muszáj külföldön dolgozni, ha ki akarjuk fizetni. Ez volt az utolsó csepp, ami a döntésünkhöz vezetett, hogy eljövünk. Mert ha nem ezt tesszük akkor nem tudtunk volna fűteni már a házunkban télen. Az egyéb számlák is olyan szinten elmaradtak, hogy feltöltőkártyás villanyórát kaptunk, és állandóan jöttek a fenyegető levelek, végrehajtó stb, egyedül a jelzálog hitelt fizettük, hogy a házat ne vigye a bank, de nyilván ezt nem lehetett sokáig csinálni. Időnként az étel megvásárlása is gondot okozott, tehát ezzel is csak nőttek az adósságok. Ennél minden jobb lehet, januárban döntöttünk hogy eljövünk, áprilisban jött ki Áron, és augusztus 18.-án mi a fiukkal. Sajnos Györkit nem vették fel államilag támogatott szakra főiskolára, és mi érthető okokból nem mertük vállalni a fizetőset. De addigra ő már eldöntötte hogy ha törik, ha szakad otthon marad. Mai napig bánt hogy nem jött velünk, bár értem hogy miért nem, és valószínűleg ez az idő a javára válik majd, de mégis a szívem összeszorul ha arra gondolok, milyen jól élünk mi itt, és ő ott mennyi mindent nélkülöz.
Szóval Áron kibérelte a házat, és három nap múlva itt voltunk mi is. Hoztunk fejenként 15 kg ruhát, és 7 kg egyebet pl: cipő, legó, játék, némi ékszer, könyv, Biblia. Semmi egyebünk nem volt. A házban minden idegen volt, szép ház, van benne egy- két lábos, de kicsik, van evőeszköz, de nincs merőkanál, van ágynemű, de nincs törülköző. Van partvis, de szőnyegpadló van ahhoz porszívó kell, nincs felmosó vödör. Ezer apró dolog ami otthon evidens hogy van, nekünk meg itt nincs, és tisztán látszott hogy annyi pénzünk nincs, hogy mindent megvegyünk, vagy kihozassuk az otthoni életünket. Nem volt tv, se dvd, se normális számítógép, csak egy ezeréves laptop, amin kicsit akadozik a videolejátszás, de netezésre még jó. De a kaják terén maga a kánaán, a gyerekek tobzódtak, sajt, joghurt, mindennap hús a kaja, ilyen csoki, olyan csipsz, üdítő. Aztán megtaláltuk a használt boltot, ami itt jótékony célra fordítja a bevételt és elég olcsón lehet venni mindenfélét. De nagyon sok kreativitás kellett hogy az első félévet, (amíg a családi pótlékra itt jogosultak lettünk) valahogy problémák nélkül túléljük. Az itt élő magyaroktól is sok segítséget kaptunk, volt aki különböző dolgokat, és volt aki pénzt adott kölcsön nekünk, hogy az elején boldoguljunk. Áron minden plusz munkát elvállalt, gitárórákat is adott, de én nem találtam munkát nyelvtudás nélkül. 
Mostanra az otthonunkká vált ez a kisváros, az első évben a fiúk egy állami iskolába jártak, ahol szinte alig kellett fizetni bármiért, de vagy bevándorlók járnak oda, vagy a társadalom alján élő írek gyerekei. Nem is szerették nagyon a gyerekek miatt, bár a tanárok nagyon kedvesek voltak, és jól is tanultak, meg angolul is ott tanultak meg. Idén már abba az iskolába fognak járni ahová itt majdnem mindenki jár, vagy járt az írek közül, tehát átlag gyerekek lesznek, és ez mindig látszik is majd rajtuk, mert egyenruha, egyen kabát van minden sulisnak.
Az életstílusunk, az életvitelünk eléggé megváltozott, és igazodott az ittenihez. Az angol nyelv Dénesnek extra gyorsan nagyon jól megy, Dominak elfogadható szinten van, Áron már elboldogul, ha muszáj, és nem meglepő módon (mivel én itthon vagyok) nekem nem megy valami jól. Ezen még mindenki javítani szeretne, de nekem a legszükségesebb. További terv hogy én végre találjak munkát, aztán Áron találjon egy jobb munkahelyet, ami fizikailag kevésbé veszi igénybe, de jobb lehetőség a nyelvgyakorlásra.
Dénes beilleszkedett, sok barátja van, sokan ismerik. Domi tavaly nem talált barátokat, az ő osztályába csak 5 fiú járt, és velük nem barátkozott össze, de nagyon bízunk az új suliban ahová kb 60 vele egyidős fiú jár, köztük reméljük már talál barátokat. Mi felnőttek az itt élő magyar, illetve szlovákiai magyar (tehát magyarul jól beszélő) bevándorlókkal barátkozunk, elég sokan vannak itt rajtunk kívül. Ez jó, mert nem vagyunk egyedül, de rossz mert nem segíti a nyelvtanulást, gyerekek viszont csak kicsik vannak (10 éves korig) ezért sincs Dominak barátja.
Szeretünk itt élni, minden szempontból nyugodtabb, nem csak anyagilag (nyilván úgy is), hanem mert itt a körülöttünk élők hangulata, az utca embere is békés, és vidám. Minden könnyen és egyszerűen megoldható, feltéve hogy tudunk angolul. Nem feltételeznek rosszindulatot, vagy hátsó szándékot, se a  hivatalok, se az emberek, se a tanárok, se a szomszéd, senki.
Ha kb jövő nyárra elrendezzük az összes otthoni adósságunkat, akkor 2 év után haza látogatunk majd, és elkezdhetünk új terveket szőni a jövőnkről.

Eső

Vigasztalhatatlanul esik ma az eső, folyamatosan,kisebb szünetek nélkül, ami azért nem jellemző. Inkább a 20 percenként eláll 10 percre, verzió a szokásos, de nem ma. Vásárolok, eladó rám mosolyog, szörnyű idő van ma, csak esik, és nem akar elállni, én meg csak papír zacskót tudok adni, talán nem ázik szét hazáig - mondja, és mosolyog tovább. Következő bolt, öreg nő az eladó, nagyjából szoktam érteni amit mondanak a boltban nekem, de olyan ír akcentusa volt, hogy nem tudtam kivenni mit akarhat, már nagyon rég kellett azt mondanom boltban hogy: sorry, no speak english, de ma kénytelen voltam, olyan rossz érzés volt!

Mamik

Feltűnt nekem, hogy Írországban nincsenek anyókák, mármint az a szürke, barna sötétkék, fekete színekbe öltözött, szoknyában, fejkendőben, esetleg otthonkában járó fajta nincs. Vannak itt is öreg nénik, de élénk színekben, normális ruhákban, pont úgy öltöznek a 80 évesek mint mondjuk az 50 éves. Nap közben normál átlag ruhában, de ha ünnep van akkor koktél ruhában, kalappal, kistáskával, magassarkúban.  Aztán eltotyog a kerekes járó keretével a kocsihoz, bekecmereg a volán mellé, és elhúz a kocsijával. Na ilyen nyugdíjas akarok lenni én is.... :-D

Kanturk

Szombat este összejött nálunk pár barátunk és beszélgettünk meg iszogattunk kicsit, Morgen kapitány is jelen volt egy darabig, még el nem fogyott. De mivel sokan voltunk rá így nem volt senki veszélyesen részeg. Nekem mondjuk semmi bajom nem volt ma reggel, de jól éreztük magunkat. 
Aztán ma ebéd után elmentünk Kanturk-ba kirándulni.
Tudom talán már unalmas nektek a sok kolostor meg templom meg kastély rom, és lehet hogy a képeken nem is jön át, hogy mennyire különbözőek, de nekünk nagy élmény volt mindegyiket felfedezni, és ott lenni  az ősi falak között. Áronnal mindig is szerettünk ilyen helyekre járni, már otthon is (a siklósi várról van vagy ötszáz fotónk) és a gyerekeink is nagyon szeretik, már csütörtökön el kezdik kérdezni: anya hova megyünk hétvégén? Én meg ilyenkor leülök a net elé és a környező vidék térképét meg a google-t faggatom. Még mindig rengeteg látni való van itt a környéken is, nem messze tőlünk, és a szomszédos megyékben még nem is jártunk, nem beszélve az óceánról vagy a tengerről.
Szóval Kanturk: van ott egy várkastély rom, kicsit a város központtól messzebb, már inkább a szélén. Az 1600-as évek elején épült, nem sokat lehet tudni róla azon kívül hogy kinek a tulajdona volt, de rengeteg harc volt körülötte és érte is. Legendák is övezik, de olyan sok és szerteágazó, hogy inkább nem írom le. De rakok ide egy linket ha valakit érdekel: http://mccarthy.montana.com/Articles/Kanturk.html
Csodálatos, belülről látszanak a kandallók, és a kéményeken ki is lehet látni felül. Látszik a gerendák helye ami az emeleteket tartotta, el lehet képzelni milyen lehetett régen, nagyon tetszik. Bárcsak vissza lehetne ugrani az időben kicsit és megkukucskálni, milyen is volt valójában az élet itt. Néhol látszik a kandallóban a téglákon a tűz nyoma, és olyan nagy és szép az egész. Sok fotót csináltunk, remélem visszaad valamit a hangulatából.

Miután alaposan körül jártuk, mindent többször megnéztünk, vissza mentünk a városba, és sétáltunk még másfél órát. Három parkot is találtunk, meg sok kis zegzugos utcácskát, valamint két kisebb folyó összefolyását a városközpontban. Jó kis nap volt, jól elfáradtunk.

Keith Hanley

Hétvégén volt az írországi Voice műsor döntője a tévében, és Keith nyerte meg, aki itt nőtt fel és járt iskolába a mi kis városunkban. Az elmúlt hetekben tele volt a város plakátokkal, az összes kirakat, az autók  ablakai, de még az iskolák is tele biztató feliratokkal. Nagyon drukkolt neki a város ahogy egyre előrébb jutott a versenyben, végig látogatta az iskolákat, és a fiaim is hallották élőben énekelni, sőt beszélgettek vele kicsit. Aztán a döntőt egy emberként izgulta végig a város, a pubokban kivetítőket állítottak fel, és másnap mindenki a győzelméről beszélt.
Ezzel jutott be a műsorba: http://www.youtube.com/watch?v=ILOySb0H6RA
Büszke rá mindenki, és tegnap estére meg is szerveztek egy koncertet gyorsan a könyvtár elé a főutcára. Nem volt nagy felhajtás, ez a sajátjainak szólt, viszont ettől nagyon szeretetteljes volt az egész ha lehet ilyet mondani. 
Mi is elmentünk fél 8-ra a könyvtárhoz. A Dénes azonnal elvegyült a barátaival, és jól érezte magát, mint aki helybeli, a Domi viszont unatkozott kicsit, de aztán feltalálta magát, nekünk is sok ismerősünk volt a tömegben. Egy teherautó platója volt a színpad, és egy helyi buli zenekar játszott ismert számokat, ráhangolásként. A főutca le volt zárva az autók előtt, a forgalmat egy hátsó útra terelték. Jó volt a hangulat mindenki, mosolygott, az emberek kis csoportokban beszélgettek, a gyerekek fogócskáztak, jó sokan eljöttek.
Fél óra múlva egy szirénázó gárdás autó felvezetett egy veterán kisteherautót, a platóján ott állt Keith néhány barátjával mosolyogva. A tömeg elé ment, de nem tépték vagy ilyesmi, inkább csak körbevették és nevettek. Aztán elindult a tömegen át a színpad felé, két izmosabb legény ment a két oldalán, a barátai meg elkezdtek édességet és csipszeket dobálni a tömegbe, Domi legnagyobb örömére. Mindenkivel kezet fogott, mindenki simogatta, szólt pár kedves szót, jó érzés volt látni. Aztán felment a színpadra, kapott pár köszöntő szót, ő is beszélt kicsit, majd elő vette a telefonját, és körbe fotózta a tömeget, mert neki is meglegyen, hogy ennyien miatta eljöttek otthon. Aranyos volt. Aztán persze énekelt, a helyi zenekar kísérte, de amit nem annyira ismert azt csak vokálozta, vagy refrént énekelt, érezhető volt hogy ezt a koncertet 2 nap alatt szervezték le, és nem próbáltak össze nagyon. Nem zavart itt ez senkit, mindenki úgy hallgatta, hogy ő a szomszéd srác és ügyes, akkor nem számít ha most nem tökéletes. De ezzel a falusi hangosítással is halható volt, hogy jól énekel. Jó volt ott lenni a tömegben, és velük örülni, Domi vagy egy kg édességet szedett össze, így ő is boldog volt. Senki nem volt irigy rá vagy becsmérelte, ez nagyon szimpatikus az írekben, hogy összetartanak, és veled örülnek ha valami jó történik veled.
Sajnos elfelejtettünk fényképezőt vinni, és csak telefonnal készült fotók vannak, de azért valami így is látszik.
Szép volt Keith!

Kirándulás

Sikerült amire vágytunk megérkezésünk óta, elmentünk kirándulni végre. Csodálatosan szép, napos időre ébredtünk tegnap reggel, délelőtti szöszmötölés, majd nagy kajálás után, fél egykor elindultunk  Mallow-ba.
Út közben megálltunk Buttevant nevű kisvárosban (vagy faluban, ezt itt sosem tudom eldönteni), a templomnál, mert csak az látszik az utcáról. A kapun belül már látható a 13. századi romtemplom, ami egy ferences rendi kolostor része volt. Gyönyörű és monumentális, pár száz éve már temetőnek használták a környékét, és a nyolcvanas években még temettek a templomrom belsejébe is. Végig sétáltuk az egészet, még az újabb építésű templomba is bekukucskáltunk, a gyerekeknek is tetszett.

Aztán tovább indultunk, de csak pár km-t mentünk, mert az útról is jól láthatóak egy másik kolostor romjai: Ballybeg Priory. Ágoston rendi szerzetesek alapították 1229-ben. Itt a kolostorból is fennmaradt egy csomó fal, és igazán olyan kicsinek és mulandónak éreztem magam ott az ősi falak között. A templom és a két torony maradványai között járva csak a csodálatot éreztem, hogy ilyen régen, gépek és minden modern eszköz nélkül ennyi mindent, és ilyen csodálatosan megépítettek.

 Itt a kolostor romjaitól kb 100 méterre látható Írország legépebben fennmaradt középkori galambdúca. Az egész kőből épült, belül körben kis kőfülkék vannak, ott fészkeltek a galambok, és kupolaszerű teteje van szintén kőből, a közepén lyukkal, hogy ki-be tudjanak szállni a galambok. A farmgazdálkodás hulladékain eléltek, és a szerzeteseknek fontos fehérje forrás volt a húsuk.

A fiúk szerint félelmetes benn lenni a belsejében, mert érződik milyen régi. Sokat időztünk itt és szaladgálhattak kedvükre a fűben, sőt még csendben sem kellett lenni, szóval nagyon élvezték. Mikor hazajöttünk, utána olvastunk és biztos hogy nem utoljára voltunk itt, egyrészt, mert beleszerettünk, másrészt mert még nem láttunk mindent, mint kiderült Buttevant körül még bőven akad látnivaló. Ha valakit érdekel itt a link:  http://www.buttevant.ie/

Tovább mentünk Mallow-ba, szép város, nem nagy de barátságos, nekem kifejezetten tetszik. Mászkáltunk, vásárolgattunk, itt csomó olyan bolt van ami a mi kisvárosunkban (vagy falunkban?) nincs, találtunk lengyel, meg szlovák boltot is, ahol kaptam túrót (holnap túrós tészta lesz az ebéd) grízt, levestésztát, füstölt árut és nyuszi pufit Dominak.

3 óra séta és vásárlás után elmentünk a Castlepark-ba.  Folyik ott egy folyó is a Blackwater, a fiúk gyorsan odaértek mire utolértük őket már kacsáztak, illetve Domi csak próbált, de megtanulta mire eljöttünk. Eléggé lent volt a vízszint így a folyómederben szárazon állhattunk, szerintem egy órát biztos ott töltöttünk. Nagyon hangulatos és megnyugtató volt ott lenni.

Aztán egyszer csak egy ló szegődött mellénk, és nem is akart elmaradni, én eléggé félek a lovaktól, de a fiúk, különösen Domi nagyon örültek neki. Követett minket a parkon keresztül amikor elmentünk egy kis ösvényen megnézni, egy sziklafalat és az aljában levő kis barlang szerű szikla lyukakat, aztán vissza kisért minket a parkba és csak amikor kifelé indultunk maradt el tőlünk.

Mielőtt vissza indultunk az autóhoz Domi talált medvehagymát, és Dénessel együtt szedtek egy csomót, nagyon örültünk neki, mert minden évben szoktunk szedni a Mecsekben és idén szomorkodtam már miatta hogy nem lesz, erre most kiderült hogy ezentúl sem kell lemondjunk róla.
Hét óra után  értünk haza, csodálatos nap volt, elfáradtunk, de felüdülés volt végre megint menni.