Györki elköltözött

No, hát a múlt hét folyamán Györki elköltözött.
Két éjszakát töltött a Gyöngyiéknél, aztán a Gyöngyi egyik magyar ismerősénél levő, jelenleg üresen álló szobát kibérelte, most van szállása tehát, bár még ideglenes csak, mert nem tudni meddig maradhat, de egy hónapig biztos. Addig meg találhat mást. A munka tetszik neki, bár nagyon elfárad, de mindig szeretett sütni-főzni, és most pizzákat készít. Nem mirelit, hanem helyben készül a tészta, és a feltéteket, szószokat is ők készítik hozzá, aztán kemencében sütik ki. Én is megkóstoltam egyet, nagyon finom. Kapott szép fehér szakács kabátot, és sapit, és a vevők előtt készül minden. A hangulat jó, csupa fiatallal dogozik együtt, érzi hogy fejlődik az angolja, és a bérével is elégedett. Pénteken volt egy szabad napja, hazajött, sokat mesélt, aztán összecsomagolta minden cuccát, és elköltözött Mallow-ba. Nagyon bízom benne hogy minden jól alakul neki ezentúl, és hogy boldog lesz itt...

Áron eléggé megbetegedett, és két napra ki is írta a doki, mert a tüdőgyulladásból csak nem tudott maradéktalanul talpra állni. Most kapott csütörtökön injekciókat, szteroidos gyulladáscsökkentőket, antibiotikumot, és inhalátort is, vettek vért tőle és elküldték tüdőröntgenre is. Sokat pihent, és sokkal jobban néz ki már, jobban is érzi magát, reméljük most rendbe jön tényleg. A vérnyomása rendeződött a gyógyszernek köszönhetően, így azt szednie kell tovább ezentúl.
A kocsink sajnos a műszakin megbukott, de úgy tűnt nincs nagy baj vele. Elvittük szerelőhöz, és négyszer annyiba került kicserélni, mint amire eredetileg számítottunk, mert nem lehetett csak azt az alkatrészt, hanem a hozzátartozót is kellett cserélni. Ez most elég rosszkor jött Áron betegségével egy időben, de nincs mit tenni kocsira szükségünk van, elég bosszantó,hogy ilyen sokba került. Viszont most van egy tök jó és megbízható autónk, és amilyen hosszú kirándulásokat szoktunk tenni családilag, ezt egyáltalán nem bánjuk.
Az elmúlt héten síszünet volt a fiúknak a suliban, ezért is tudott Dénes menni Györki helyett, letölteni a felmondási időt a tojás farmon. Ma már iskola van nekik, viszont a Dénes megbeszélte a farmerrel, hogy minden hétvégén tud menni dolgozni, és ezután is szükség lesz rá, így tud egy kis zsebpénzt keresni. Ennek ő nagyon örül, én meg annak hogy bringázik oda-vissza, és ez egy kicsit megerősíti őt, mert amúgy nem sportol semmit, de ez hétvégente 32 km biciklizést jelent. Ezt a hetet is egész jól bírta, jobban mint vártuk, mert a gipsz miatt kicsit el volt tunyulva, de szerencsére nem nagyon, és egész erős már újra a lába. A bicajt kifejezetten ajánlotta a gyógytornász is, szóval dupla haszon.
Domi a szünet alatt az egerével( mongol futóegér) foglalkozott nagyon sokat, annyira hogy teljesen megszelídítette, kézben lehet tartani, nem harap, nem rohan el. Tiszta jópofa, ahogy mászkál a karjain, és hajlandó a család többi tagjára is átmenni ha odateszem a kezem hozzám is átjön. Sajnos folyamatos mozgásban van, ezért még nem sikerült igazán jó képet készítenem róla (mármint az egér is, nem csak Domi).

Györki új munkahelye

Györkinek a sok szétosztott önéletrajzra végre jött egy telefon hívás, és vasárnap meg is volt az állás interjú. Felvették és tegnap már délután ott dolgozott, bár délelőtt még lenyomott egy műszakot (meg 16 km-t biciklivel) a tojásfarmon utoljára. Az egy hét felmondási időt Dénes tölti le helyette, hogy a farmernek legyen ideje mást találni a helyére.
Györki egy étterem és kávézóban kezdett el dolgozni, elég elegáns hely, konyhai mindenesként vették fel és teljes munkaidőben. Eddig nagyon tetszik neki, mert fiatalokkal dolgozik együtt, akik mind kelet európai bevándorlók, és nagyon jó a hangulat. Így könnyebben megérti őket, mind ha írek lennének és ha nem érti akkor segítenek máshonnan megközelítve, vagy akár pantomimmel (az írek többsége ezt nem tudja, vagy nem hajlandó). Tehát végre elindult az angolja használhatóvá gyakorlása felé, mert eddig a tyúkokkal nem sokat beszélgetett angolul. :) Az is nagyon tetszik neki hogy szépen felöltözve, és nem melós ruhában, tyúkszarban kell dolgozni. Persze még csak egy fél napot dogozott, azért majd később már jobban fogja tudni mennyire jó ott neki, de az első benyomások jók, a többit meg meglátjuk. 
Ez a munkahely viszont éjjel zár és mivel Mallow-ban van, busz pedig már nincs akkor, most kell találnia valami lakhatási lehetőséget Mallow-ban, addig Gyöngyiéknél aludhat. Tehát ha meglesz a lakása, akkor indul az igazi felnőtt, önálló élete itt Írországban, amit ő már nagyon várt. Nekem sem olyan nehéz elengedni őt most, hogy csak a szomszéd városban lesz, nem a földrész másik végén, mert ha bármi baj van, nincs egyedül. Szóval remélem, hogy most végre sínen van az élete, és elkezdheti valóra váltani az álmait.

Blackwater folyó

Hétvégén kirándultunk megint, méghozzá Mallow-ba mentünk a folyóhoz, de most nem a Castleparkba, hanem a túl partra, ahol még soha nem jártunk, de mindig néztük, hogy ott is van egy ösvény. Átmentünk a hídon a város közepén, és kerestünk egy parkoló helyet, aztán lejáratot a folyó partjára. 

Már ott is elég szép látványban volt részünk, de aztán találtunk egy ösvény bejáratot, amin nagy bátran elindultunk a folyó mentén. Először egy rét szerűségre jutottunk rajta, aztán egyre szebb őszi erdő látszott messziről. 

De amikor közel értünk, háát...mintha a Gyűrűk urából lépett volna ki az az erdő! Nem tudom a képekről mennyire jön le mert olyan sűrű, sötét  volt, hogy csak vakúval lehetett fotózni. Csodálatos, meseszép helyre csöppentünk. 

Egy helyen még sziklába vájt lépcsők is voltak felfelé a sziklafalon, kb 3 méter magasra fel is lehetett mászni rajta, Domi és Áron fel is mentek. 

Innentől egy karban tartott ösvény van kicsi lépcsőkkel ahol kell, időnként padokkal. Elmentünk egész addig ahol szemben a másik folyóparton kacsázni szoktak a fiúk. 

Sajnos addigra már annyira szemerkélt az eső, hogy jobbnak láttuk visszafordulni, de máris vissza vágyunk, szóval hamarosan Dénest is elvisszük és akkor talán tovább is eljutunk a folyópartján.

kedd

Elvittük Györkit Mallow-ba. Mindig azt szoktuk mondani neki, hogy Mallow olyan nekünk mint Siklós volt otthon, és Limerick olyan mint Pécs, nem kinézetre, hanem ha elmegyünk a falúból a kisvárosba, vagy a nagyvárosba. :-)
Odafelé menet megálltunk Buttevant-ban az apátsági romoknál kicsit, rengeteg szeder van egy kis bekötőút szélén, vissza is megyünk a napokban szüretelni.

Aztán Mallow-ban kicsit sétáltunk a városban, majd megnéztük a kastélyromot és a parkban élő fehér szarvasokat. 

Utána elmentünk a Castle parkba a Blackwater folyóhoz, a kedvenc helyünkre, ahol a fiúk mindig kacsázni szoktak. Dénes sajnos már nem tudott velünk jönni, mert neki suli volt, de Domi még igen, és olyan jó melegen sütött a nap, hogy meg fürdött a folyóban és nagyon élvezte. Szerintem idén ez volt az utolsó szabadtéri strandolás, mert hajnalban már csak 8-9 fok van, és napközben sincs már hőség.

Ide a parkba lejöttek Gyöngyiék is, a két kisfiú együtt pancsolt a folyóban 

és utána elmentünk még hozzájuk egy kávéra, de 4-re haza akartunk érni, mert Dénes akkorra végzett. 
Ezek a kirándulások már arról szólnak, hogy Györki is lássa a kedvenc helyeinket és tudja miről beszélünk, ha ott jártunk. Hogy otthonról is kicsit része tudjon maradni a család életének...

Kirándulás

Sikerült amire vágytunk megérkezésünk óta, elmentünk kirándulni végre. Csodálatosan szép, napos időre ébredtünk tegnap reggel, délelőtti szöszmötölés, majd nagy kajálás után, fél egykor elindultunk  Mallow-ba.
Út közben megálltunk Buttevant nevű kisvárosban (vagy faluban, ezt itt sosem tudom eldönteni), a templomnál, mert csak az látszik az utcáról. A kapun belül már látható a 13. századi romtemplom, ami egy ferences rendi kolostor része volt. Gyönyörű és monumentális, pár száz éve már temetőnek használták a környékét, és a nyolcvanas években még temettek a templomrom belsejébe is. Végig sétáltuk az egészet, még az újabb építésű templomba is bekukucskáltunk, a gyerekeknek is tetszett.

Aztán tovább indultunk, de csak pár km-t mentünk, mert az útról is jól láthatóak egy másik kolostor romjai: Ballybeg Priory. Ágoston rendi szerzetesek alapították 1229-ben. Itt a kolostorból is fennmaradt egy csomó fal, és igazán olyan kicsinek és mulandónak éreztem magam ott az ősi falak között. A templom és a két torony maradványai között járva csak a csodálatot éreztem, hogy ilyen régen, gépek és minden modern eszköz nélkül ennyi mindent, és ilyen csodálatosan megépítettek.

 Itt a kolostor romjaitól kb 100 méterre látható Írország legépebben fennmaradt középkori galambdúca. Az egész kőből épült, belül körben kis kőfülkék vannak, ott fészkeltek a galambok, és kupolaszerű teteje van szintén kőből, a közepén lyukkal, hogy ki-be tudjanak szállni a galambok. A farmgazdálkodás hulladékain eléltek, és a szerzeteseknek fontos fehérje forrás volt a húsuk.

A fiúk szerint félelmetes benn lenni a belsejében, mert érződik milyen régi. Sokat időztünk itt és szaladgálhattak kedvükre a fűben, sőt még csendben sem kellett lenni, szóval nagyon élvezték. Mikor hazajöttünk, utána olvastunk és biztos hogy nem utoljára voltunk itt, egyrészt, mert beleszerettünk, másrészt mert még nem láttunk mindent, mint kiderült Buttevant körül még bőven akad látnivaló. Ha valakit érdekel itt a link:  http://www.buttevant.ie/

Tovább mentünk Mallow-ba, szép város, nem nagy de barátságos, nekem kifejezetten tetszik. Mászkáltunk, vásárolgattunk, itt csomó olyan bolt van ami a mi kisvárosunkban (vagy falunkban?) nincs, találtunk lengyel, meg szlovák boltot is, ahol kaptam túrót (holnap túrós tészta lesz az ebéd) grízt, levestésztát, füstölt árut és nyuszi pufit Dominak.

3 óra séta és vásárlás után elmentünk a Castlepark-ba.  Folyik ott egy folyó is a Blackwater, a fiúk gyorsan odaértek mire utolértük őket már kacsáztak, illetve Domi csak próbált, de megtanulta mire eljöttünk. Eléggé lent volt a vízszint így a folyómederben szárazon állhattunk, szerintem egy órát biztos ott töltöttünk. Nagyon hangulatos és megnyugtató volt ott lenni.

Aztán egyszer csak egy ló szegődött mellénk, és nem is akart elmaradni, én eléggé félek a lovaktól, de a fiúk, különösen Domi nagyon örültek neki. Követett minket a parkon keresztül amikor elmentünk egy kis ösvényen megnézni, egy sziklafalat és az aljában levő kis barlang szerű szikla lyukakat, aztán vissza kisért minket a parkba és csak amikor kifelé indultunk maradt el tőlünk.

Mielőtt vissza indultunk az autóhoz Domi talált medvehagymát, és Dénessel együtt szedtek egy csomót, nagyon örültünk neki, mert minden évben szoktunk szedni a Mecsekben és idén szomorkodtam már miatta hogy nem lesz, erre most kiderült hogy ezentúl sem kell lemondjunk róla.
Hét óra után  értünk haza, csodálatos nap volt, elfáradtunk, de felüdülés volt végre megint menni.