monettino: FOTA-Wildlife Park Co.Cork

Már másfél hónapja készültünk a Cork mellett lévő FOTA vadasparkba, de valami miatt mindig elmaradt, viszont végre szombaton sikerült meglátogatnunk. Messze felülmúlta a várakozásainkat, mert sokan voltak már az ismerőseink közül, és teljesen vegyes volt, amit meséltek róla. Mi lenyűgözőnek találtuk, mert amit csak lehet, szabadon tartanak. A pávákat és a mindenféle háziszárnyasokat még nem találtuk annyira furcsának, hogy szabadon kapirgáltak, de amikor pár kenguru ugrált keresztül a zsiráfok kifutóján, majd elhúztak a bölények karámján keresztül az antilopokhoz, akkor kicsit meglepődtünk.

Aztán egy csapat nagy mara,

majd rengeteg féle vízimadár, köztük pelikánok, amik megdöbbentően nagyok, mászkáltak szabadon a látogatók között.

Több szigetet is kialakítottak egy tavon, hatalmas rönkökből mászófákkal, ezeken többféle gibbon, makákó, clobusz, pókmajmok és makik laknak.

Van egy hüllő és lepkeház is, amiben külön érdekesnek találtam, hogy teljesen hétköznapi szobanövényekkel van beültetve, csak a meleg, párás klímának köszönhetően ezek óriásira nőttek.

Van egy tigriserdőnek nevezett hely, ami egy baromi nagy kifutó, nagyon biztonságosan elzárva a látogatóktól, de sajnos nem sikerült látnunk benne a tigriseket, viszont arrébb a gepárdokból rengeteg van, és jól láthatóak.

Az Afrika kifutóban nagyon sok zsiráf lakik, nem is láttam még soha ennyit egyszerre, struccokból megint csak van bőven, de akad azért pár zebra is.

A szurikáták nagyon édesek, órákig el tudnám nézni őket.

Az óriás piros és kék színű papagájokat pedig el nem tudom képzelni, hogy veszik rá, hogy ne repüljenek el, mert ők is szabadon vannak a fák között.

Az egyetlen negatívum számunkra az az egyszem fóka, ami egy koszos vizű medencében úszkált depressziósan, de láthatóan a víz egy rácson keresztül a szomszédos öbölből szabadon ki-be jár, és nincs messze a kikötő (valószínűleg azért volt ilyen mocskos a víz), szegényt rossz volt ott látni bánatosan. Minden más igazán tetszett nekünk, ja és a gyűrűs farkú makik is szabadon voltak, igaz őket végig egy gondozó kísérte, nyilván nem véletlenül. Julien király rokonai gondolom itt is megcsinálják menetrendszerűen a napi kalamajkát.

Majdnem öt órát töltöttünk el ott, nagyon jól éreztük magunkat, szerintem megyünk még.
Aztán ha már itt voltunk Cobh szigeten, elmentünk megnézni Cobh városát is, ami többek között arról híres, hogy itt kötött ki utoljára a Titanic. Csak sétálni akartunk egyet és megnézni a kikötőt, semmi múzeum, vagy műemlék látogatás, mert már fáradtak voltunk. Tehát kerestünk egy parkolót, és elindultunk a meredek domboldalon le az óceánhoz, ahogy mentünk egyre hangosabb lett a zene, és Áron mondta, hogy ez tuti élő zene. Mint kiderült a parton a kikötő mellett van egy kis park, kis színpaddal, játszótérrel, és ott éppen egy három napos blues előadás sorozat zajlott, különböző előadókkal.