A múlt szombaton szülinapom volt, méghozzá kerek 40 éves lettem. Reggel Áron korán felkelt és mire én felébredtem már sütött is nekem egy nagyon finom gesztenye tortát. A fő ajándékot már egy ideje tudtam, hogy mi lesz, mert a szabadság idejére haza utazunk egy hétre Áronnal kettesben, és ezt nem lehetett teljes titokban elintézni, így nem volt meglepi. De éppen ezért nem is számítottam semmi nagy ajándékra már, de mégis kaptam. A régi laptopom nagyon elavult volt már, csak xp ment rajta, de már csak alig, és kínlódtam vele, ezért a szülinapomra Árontól kaptam egy újat. Nagyon boldog vagyok, hiszen a magányomat napközben a gép előtt enyhítem, szinte egész nap megy, ha nem is mindig vagyok előtte, azért a fél szemem többnyire rajta van. Az új gép mint az álom, mennek rajta a programok, nem fagy le, a netezésnél nincs holt idő, amíg az oldal betölt, mert azonnal megteszi amit kérek. Nagyon szeretem, nem értek amúgy hozzá, annyit tudok róla mondani, hogy a márkája Dell, használtan lett véve és rózsaszín a teteje.
Ezek után Györki ajándéka következett, elvittek Áronnal Limerickbe egy nagy bevásárló központba, és mondott egy összeget amiért vehetek magamnak ruhákat, ezt végül Áron majdnem megduplázta nekem, mert annyi jó ruhát találtam, most tök boldog vagyok, a ruhatáram pedig teljesen megújult.
A kicsiktől a zsebpénzükből spórolt pénzen vett virágokat és vicces kiegészítőket kaptam, amikkel sokat bohóckodtunk az este folyamán, valamint 3 db kínai kívánság lampiont.
Ünnepeltünk a gyerekekkel délután,
aztán az estére készülve meguntam a hajam, és levágtam fele akkorára mint volt. Aztán jöttek a barátok, Nikitől egyedi bögrét a saját bajszos képemmel,
Buritól italt és bonbont kaptam. Niki nem érezte jól magát, mert előtte nap kiműtötték a bölcsességfogát, ezért hamar haza ment. Azért így is elég jól éreztük magunkat, sokat nevettünk egymáson, Áron gitározott Györki dobolt, Buri csörgőzött és sokat énekeltünk.
Aztán felengedtük a kínai kívánság lampionokat
és annyira jól éreztük magunkat, hogy végül elmentünk pubozni,
és amikor az bezárt, elmentünk a discoba klubba. Azt itt nem úgy kell elképzelni mint otthon, hogy 16 év felett már kinéznek, mit keres itt ez a vén szatyor, hanem voltak ott sokan nálam idősebbek is, és 18 év alatt be sem engednek senkit. Sokat táncoltam Györkivel és Áronnal és tök jól éreztem magam. Kicsit be is csíptem, de nem volt vész. Szóval olyan szülinapom volt amilyen még soha, és kaptam tényleg annyi mindent, hogy hegyekben áll. Nem is tudom volt-e, hogy valaha is ennyire jól éreztem magam a szülinapomon.
Már másfél hónapja készültünk a Cork mellett lévő FOTA vadasparkba, de valami miatt mindig elmaradt, viszont végre szombaton sikerült meglátogatnunk. Messze felülmúlta a várakozásainkat, mert sokan voltak már az ismerőseink közül, és teljesen vegyes volt, amit meséltek róla. Mi lenyűgözőnek találtuk, mert amit csak lehet, szabadon tartanak. A pávákat és a mindenféle háziszárnyasokat még nem találtuk annyira furcsának, hogy szabadon kapirgáltak, de amikor pár kenguru ugrált keresztül a zsiráfok kifutóján, majd elhúztak a bölények karámján keresztül az antilopokhoz, akkor kicsit meglepődtünk.
Aztán egy csapat nagy mara,
majd rengeteg féle vízimadár, köztük pelikánok, amik megdöbbentően nagyok, mászkáltak szabadon a látogatók között.
Több szigetet is kialakítottak egy tavon, hatalmas rönkökből mászófákkal, ezeken többféle gibbon, makákó, clobusz, pókmajmok és makik laknak.
Van egy hüllő és lepkeház is, amiben külön érdekesnek találtam, hogy teljesen hétköznapi szobanövényekkel van beültetve, csak a meleg, párás klímának köszönhetően ezek óriásira nőttek.
Van egy tigriserdőnek nevezett hely, ami egy baromi nagy kifutó, nagyon biztonságosan elzárva a látogatóktól, de sajnos nem sikerült látnunk benne a tigriseket, viszont arrébb a gepárdokból rengeteg van, és jól láthatóak.
Az Afrika kifutóban nagyon sok zsiráf lakik, nem is láttam még soha ennyit egyszerre, struccokból megint csak van bőven, de akad azért pár zebra is.
A szurikáták nagyon édesek, órákig el tudnám nézni őket.
Az óriás piros és kék színű papagájokat pedig el nem tudom képzelni, hogy veszik rá, hogy ne repüljenek el, mert ők is szabadon vannak a fák között.
Az egyetlen negatívum számunkra az az egyszem fóka, ami egy koszos vizű medencében úszkált depressziósan, de láthatóan a víz egy rácson keresztül a szomszédos öbölből szabadon ki-be jár, és nincs messze a kikötő (valószínűleg azért volt ilyen mocskos a víz), szegényt rossz volt ott látni bánatosan. Minden más igazán tetszett nekünk, ja és a gyűrűs farkú makik is szabadon voltak, igaz őket végig egy gondozó kísérte, nyilván nem véletlenül. Julien király rokonai gondolom itt is megcsinálják menetrendszerűen a napi kalamajkát.
Majdnem öt órát töltöttünk el ott, nagyon jól éreztük magunkat, szerintem megyünk még.
Aztán ha már itt voltunk Cobh szigeten, elmentünk megnézni Cobh városát is, ami többek között arról híres, hogy itt kötött ki utoljára a Titanic. Csak sétálni akartunk egyet és megnézni a kikötőt, semmi múzeum, vagy műemlék látogatás, mert már fáradtak voltunk. Tehát kerestünk egy parkolót, és elindultunk a meredek domboldalon le az óceánhoz, ahogy mentünk egyre hangosabb lett a zene, és Áron mondta, hogy ez tuti élő zene. Mint kiderült a parton a kikötő mellett van egy kis park, kis színpaddal, játszótérrel, és ott éppen egy három napos blues előadás sorozat zajlott, különböző előadókkal.
Nagyon hangulatos volt, leültünk és jó ideig hallgattuk őket. Aztán irány haza, jól elfáradva estére érkeztünk meg.
