Kedden újra indult az angol tanfolyamom, ez egy kicsit érdekes lesz, mert eljutott a csoport arra a szintre, hogy nyár elején benevezhetünk a FETAC 3 angol nyelvi vizsgára, persze csak akkor ha a tanár is javasolja majd. Ez egy olyan szintű vizsga, nem angol anyanyelvűek számára angolból, mint amit a 3 év gimi után tesznek le az itteni fiatalok mondjuk franciából, vagy németből (Dominak is lesz ilyen jövőre). Nagyrészt beszélni kell, illetve a szóban kapott utasításokat követni, és egy kevés írásos teszt is lesz benne. Ha ezt sikerül letenni akkor ezzel a vizsgával már lehet jelentkezni itteni tanfolyamokra, vagy (olyan mint az otthoni OKJ-s) szakmák kitanulására, mert ez tanúsítja hogy tudok angolul. Fogalmam sincs hogy az itteni FETAC level rendszer minek számít a nemzetközi A, B stb nyelvvizsgák között, de mivel nem tervezem, hogy mostanában másik angol nyelvű államban éljek, hát nem is számít igazán. Egyrészt nagyon örülök a lehetőségnek, hogy megpróbálhatok felkészülni rá, hiszen ez egy ingyenes nyelvtanfolyam, másrészt viszont be vagyok tojva rendesen tőle, mert én nem vagyok jó vizsgázó, nagyon parázós vagyok. Na mindegy, majd meglátjuk mi lesz, lehet el sem érem azt a szintet ami kéne hozzá a nyár elejéig....
Sajnos Áron megbetegedett, csúnyán köhög, ma délutánra van időpontja a dokihoz, és Dénes is újra köhög pedig a decemberi tüdőgyulladásra végig szedte a gyógyszereket, ezért ő is vissza kell menjen vizsgálatra, remélem nincs nagy baj egyikőjüknél sem.
Györki már második hete jár a tojás farmra, napi 3 órát dolgozik, és ezért napi 16 km-t biciklizik, ez jót tesz a kondijának, két hét alatt a reggeli 8 km-t 50 percről lefaragta 35 percre, és még lehet, hogy fejlődni fog. Viszont ez még mindig nem egy bejelentett munkahely, csak egy alkalmi munkának tekinthető fekete meló, szóval jó lenne ha találna jobbat, mert jelenleg ez még a saját, külön élete elkezdéséhez kevés. Arról nem is beszélve hogy ha megbetegedne akkor a munkát is elveszítené és az orvosra sem volna pénze, tehát továbbra is kiszolgáltatott helyzetben van, és csak máról holnapra tud tervezni (persze itt vagyunk neki, és ezért nincs ezzel baj, csak a saját lábon megállás, ami nem megy). Jó lenne már látni ahogy büszke felnőtt, dolgozó ember, a társadalom megbecsült tagja, ettől rendeződne sok minden benne és körülötte.
Már csak Domiról nem írtam, neki is volt egy fejfájásos estéje, azt hittem beteg lesz megint, de végül még igazi láza sem lett és másnap már ment is suliba. Az iskolai teszt eredményei még mindig nem lettek kipostázva, már nagyon várom pedig.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munkakeresés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munkakeresés. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. január 17., péntek
2014. január 6., hétfő
2013-ról
Mivel január eleje van, próbáltam valami éves összefoglalót írni és hát, ez lett belőle :)
Tavaly már sikerült hozzászoknunk a házhoz, az új körülményekhez, a városhoz, találtunk egy csomó új barátot is. Ez itt más életforma, és egész más a napirendünk is mint otthon volt. Itt télen fél 9-körül kezd csak világosodni, és 4 óra környékén sötétedik, de nyáron még este fél 11-kor világos van. Tehát az iskola 9.-kor kezdődik és délután 4-ig tart, a boltok nagy része 10-kor nyit, de este 6-ig nyitva van minden, vagy tovább. Nincs menza, mindenki hideget eszik napközben, ezért én is estére főzők, ahogy itt mindenki, ez nagyon furcsa még most is sokszor, mert hétvégén is így van, erre állt át a gyomrunk.
Tavaly január elején utazott haza Györki és még fogalmunk sem volt, mikor látjuk újra egymást, nehéz volt őt akkor elengednem. Aztán végül augusztus közepén jött újra, nagyon örültünk neki, és hamar elrepült a három hét és újra úgy váltunk el, hogy nem tudtam mikor látom. Aztán ahogy haza ment és átgondolta a dolgait, októberben már tudtam, hogy kiköltözik. Nagyon örültem, hogy végül így döntött, és ez a karácsony-szilveszter is együtt telt el. Jó érzés hogy megint kerek a család, bár tudom, hogy ez már tényleg csak átmeneti, mert az az élet rendje, hogy a gyerekek felnőve külön költöznek. Reményeim szerint marad ebben az országban és azért az úgy már nem olyan elérhetetlenül távoli.
Ebben az évben ismét iskolát kellett váltani a fiúknak, amit egy pillanatra sem bántunk meg, ez egy sokkal jobb suli, a lehetőségeik kitágultak a továbbtanulásra, és a közérzetük is sokat javult mióta ide járnak. Bár anyagilag megterhelőbb ez nekünk, mégis jó döntésnek érezzük még mindig.
A nyelvtanulásról, Dénes a család tolmácsa, ő már telefonon is jól beszélget, ügyeket intéz, nem gondolkodik a szavakon, amilyen nyelven szólnak hozzá, úgy válaszol, bár a tanárai szerint a szókincse még nem elég nagy, de nagyon jól alkalmazza. Az írek csodálják, mert cork-i akcentussal beszél, mint egy született ír. Neki nincsenek nyelvi problémái, és mire elvégzi az iskolát, nem csak egy angol nyelvű érettségije lesz, hanem egy itt átlagosnak mondható szókincse is.
Domi szintén jól beszél már, mindent ért is, ha Dénes nem ér rá, ő is tud már fordítani ha kell, nyelvtanilag még nem mindig beszél helyesen, de már jól megérteti magát. Ha nem figyel ő is úgy vált nyelvet, hogy észre sem veszi, neki is az iskola befejezésére egy itteni átlagos nyelvtudása lesz.
Györki még csak nem rég jött, egész sok mindent megért, de beszélni még csak pár szót mer, ezen a határon majd csak átlép, ha talál egy állandóbb munkahelyet, mert eddig csak alkalmi munkái voltak.
Áron sokat fejlődött, már bármit elmagyaráz bárkinek angolul, nem feltétlenül helyesen, és van hogy nehézkesen, de végül is mindig megértik. Sajnos a húsgyár nem jó nyelviskola, mert nagyrészt bevándorlók dolgoznak ott, és alig kell beszélni a munka alatt.
Én fejlődtem a legkevesebbet, mert én itthon vagyok, csak heti 4 órát töltök írek között és ez nagyon kevés, amit megtanulok szavakat és nem használom egy ideig, az kiesik a fejemből pár hét alatt, és sajnos ez nem fog változni amíg nem lesz munkahelyem. Ha valamit el kell intéznem kiszótárazom, megtanulom, és ha nem is mindig elsőre de azért többnyire a választ is megértem, általában elmondható hogy többet értek, mint amennyit el tudok mondani, emiatt sokszor elkeseredek, de nem adom fel, és tanulom azért.
A munka az egy olyan terület amiben a terveink még nem jöttek össze, mert Áron szeretne egy másik munkahelyet, ahol kevésbé zsigerelik ki fizikailag, de azért többet kereshet, remény van is erre, de még nem sikerült. Én is nagyon szeretnék már dolgozni, de a nyelv miatt nekem se megy könnyen a munkahely találás, azért bizakodom hogy majd sikerül. Györki meg még csak most jött, neki még ezért nem sikerült.
Tavaly a másik nagy vágyunk az autó volt és meg is lett áprilisban, ezzel kinyílt ez az ország számunkra, ezzel lett élhető. Nagyon sokat kirándulunk, nekünk ez a kikapcsolódás, autó nélkül meg voltunk lőve, tehát ez a vágyunk teljesült, rengeteg felé jártunk, Írország dél-nyugati részén nagyon sok érdekes dolgot megnéztünk, és még évekre előre látom mennyi mindent fogunk. Nagyon tetszik nekünk ez a gyönyörű ország, a rengeteg történelmi emlékkel, nagyon jó állapotú kastélyokkal, az óceán, a tenger! Fantasztikus hogy bármerre indulunk, fél óra alatt is hihetetlen gyönyörű és izgalmas helyekre jutunk. Igen tudom, hogy Magyarország is szép, ismerem könyvekből, fotókról, és talán Baranyát kicsit élőben is, de ha nincs rá pénzünk, hogy végig látogassuk ami szép és érdekelne, akkor mindegy is. Itt pedig ez a vágyunk végre teljesült, minden hétvégén megyünk és felfedezünk valami újat, szépet,vagy meglátogatjuk sokadszorra is amit nagyon szeretünk és ezt koplalás nélkül is megengedhetjük magunknak.
.
Annak idején mielőtt még útra keltünk egy vágyunk volt csak, az anyagi biztonság, hogy kitudjuk fizetni a számláinkat, tele legyen a hűtőnk, és ha valamire vágyunk, akkor arra össze tudjuk gyűjteni a pénzt. Ez a vágyunk maradéktalanul teljesült, és ha az otthoni adósságot letudjuk akkor egy anyagilag nyugodt biztonságos életünk van, már egy keresetből is, pedig ez itt a minimál bér. Ha én is el tudok helyezkedni, akkor két keresetből már annyi jövedelmünk lesz amennyi soha életünkben még nem volt. Tehát anyagilag is messze az volt a legjobb döntés, hogy eljöttünk.
És akkor amiről sokat kérdeznek, hogy milyen érzés idegenben élni? Röviden? Jó! Kicsit jobban kifejtve: Nekünk nagyon bejön, sok dolog miatt is, az írek habitusa, hozzáállása az élethez, reakciói egy-egy helyzetben sokkal inkább hasonló a mienkhez, mint az otthon tapasztalt, nem nagyon lógunk ki itt, ilyen szempontból. Nyilván mindig bevándorlók maradunk, egyeseknek kuriózum, másoknak lenézendő idióták, megint másoknak, érdekes kedves ismerős, sokféle reakció van. De sokkal több a pozitív mint a negatív megnyilvánulás, többnyire szeretnének megismerni, nyitottak, és csak aztán döntik el tetszel-e nekik
A körkérdésre válaszolva a családban senki nem bánja hogy kijöttünk, Dénes vissza nem költözne, a Domi még nem tudja. Áron a nehéz munka ellenére is boldog itt, mert végre el tud tartani minket, és emelt fővel büszkén rendezi a számlákat, a pénzzel is jól bánik már, nem úgy mint otthon. Györki még bizonytalan, kell előbb egy munkahely, barátok, nyelvgyakorlás, és őt a szíve is húzza haza a Klaudiához, de már most látja, hogy normális életre ez az ország mennyivel alkalmasabb neki is. S végül én, hát nagyon zavar a nyelvtudásom hiánya, és hogy még mindig nincs munkahelyem, minden más tetszik, és nem költöznék vissza Magyarországra, nincs honvágyam vagy ilyesmi....úgy érzem ha nyernék a lottón sokat, akkor sem költöznék vissza, de lehet, hogy akkor elköltöznék melegebb éghajlatra, mert az állandó esőt nem szeretem, bár már egyre kevésbé zavar.
Összegezve a 2013-as év nekünk csupa jót hozott, sok mindenben előre léptünk, és amiben nem abban is csak stagnáltunk, de nem fejlődtünk vissza. Úgy érzem nagyon jó döntés volt kijönni, és ezt most már megalapozottan mondom, nem csak a reményeim miatt.
Egy dolgot bánunk csak hogy nem jöttünk el már évekkel ezelőtt amikor először szóba került köztünk, mert akkor a gyerekek itt nőttek volna fel, az adhd fele akkora hátrányt sem jelentett volna, mostanra biztos egzisztenciánk lehetne, jól beszélnénk már a nyelvet és nem kellett volna olyan mélységeket megjárnunk amilyeneket....DE ezen már nem lehet változtatni, viszont innen üzenem mindenkinek aki ilyesmin gondolkodik, ne habozzon és nem várjon évekig, minél fiatalabban indul el külföldre annál könnyebben kezdi el ott az életét.
Azt hiszem hosszú évek óta ez volt a legjobb évünk.
Tavaly már sikerült hozzászoknunk a házhoz, az új körülményekhez, a városhoz, találtunk egy csomó új barátot is. Ez itt más életforma, és egész más a napirendünk is mint otthon volt. Itt télen fél 9-körül kezd csak világosodni, és 4 óra környékén sötétedik, de nyáron még este fél 11-kor világos van. Tehát az iskola 9.-kor kezdődik és délután 4-ig tart, a boltok nagy része 10-kor nyit, de este 6-ig nyitva van minden, vagy tovább. Nincs menza, mindenki hideget eszik napközben, ezért én is estére főzők, ahogy itt mindenki, ez nagyon furcsa még most is sokszor, mert hétvégén is így van, erre állt át a gyomrunk.
Tavaly január elején utazott haza Györki és még fogalmunk sem volt, mikor látjuk újra egymást, nehéz volt őt akkor elengednem. Aztán végül augusztus közepén jött újra, nagyon örültünk neki, és hamar elrepült a három hét és újra úgy váltunk el, hogy nem tudtam mikor látom. Aztán ahogy haza ment és átgondolta a dolgait, októberben már tudtam, hogy kiköltözik. Nagyon örültem, hogy végül így döntött, és ez a karácsony-szilveszter is együtt telt el. Jó érzés hogy megint kerek a család, bár tudom, hogy ez már tényleg csak átmeneti, mert az az élet rendje, hogy a gyerekek felnőve külön költöznek. Reményeim szerint marad ebben az országban és azért az úgy már nem olyan elérhetetlenül távoli.
Ebben az évben ismét iskolát kellett váltani a fiúknak, amit egy pillanatra sem bántunk meg, ez egy sokkal jobb suli, a lehetőségeik kitágultak a továbbtanulásra, és a közérzetük is sokat javult mióta ide járnak. Bár anyagilag megterhelőbb ez nekünk, mégis jó döntésnek érezzük még mindig.
A nyelvtanulásról, Dénes a család tolmácsa, ő már telefonon is jól beszélget, ügyeket intéz, nem gondolkodik a szavakon, amilyen nyelven szólnak hozzá, úgy válaszol, bár a tanárai szerint a szókincse még nem elég nagy, de nagyon jól alkalmazza. Az írek csodálják, mert cork-i akcentussal beszél, mint egy született ír. Neki nincsenek nyelvi problémái, és mire elvégzi az iskolát, nem csak egy angol nyelvű érettségije lesz, hanem egy itt átlagosnak mondható szókincse is.
Domi szintén jól beszél már, mindent ért is, ha Dénes nem ér rá, ő is tud már fordítani ha kell, nyelvtanilag még nem mindig beszél helyesen, de már jól megérteti magát. Ha nem figyel ő is úgy vált nyelvet, hogy észre sem veszi, neki is az iskola befejezésére egy itteni átlagos nyelvtudása lesz.
Györki még csak nem rég jött, egész sok mindent megért, de beszélni még csak pár szót mer, ezen a határon majd csak átlép, ha talál egy állandóbb munkahelyet, mert eddig csak alkalmi munkái voltak.
Áron sokat fejlődött, már bármit elmagyaráz bárkinek angolul, nem feltétlenül helyesen, és van hogy nehézkesen, de végül is mindig megértik. Sajnos a húsgyár nem jó nyelviskola, mert nagyrészt bevándorlók dolgoznak ott, és alig kell beszélni a munka alatt.
Én fejlődtem a legkevesebbet, mert én itthon vagyok, csak heti 4 órát töltök írek között és ez nagyon kevés, amit megtanulok szavakat és nem használom egy ideig, az kiesik a fejemből pár hét alatt, és sajnos ez nem fog változni amíg nem lesz munkahelyem. Ha valamit el kell intéznem kiszótárazom, megtanulom, és ha nem is mindig elsőre de azért többnyire a választ is megértem, általában elmondható hogy többet értek, mint amennyit el tudok mondani, emiatt sokszor elkeseredek, de nem adom fel, és tanulom azért.
A munka az egy olyan terület amiben a terveink még nem jöttek össze, mert Áron szeretne egy másik munkahelyet, ahol kevésbé zsigerelik ki fizikailag, de azért többet kereshet, remény van is erre, de még nem sikerült. Én is nagyon szeretnék már dolgozni, de a nyelv miatt nekem se megy könnyen a munkahely találás, azért bizakodom hogy majd sikerül. Györki meg még csak most jött, neki még ezért nem sikerült.
Tavaly a másik nagy vágyunk az autó volt és meg is lett áprilisban, ezzel kinyílt ez az ország számunkra, ezzel lett élhető. Nagyon sokat kirándulunk, nekünk ez a kikapcsolódás, autó nélkül meg voltunk lőve, tehát ez a vágyunk teljesült, rengeteg felé jártunk, Írország dél-nyugati részén nagyon sok érdekes dolgot megnéztünk, és még évekre előre látom mennyi mindent fogunk. Nagyon tetszik nekünk ez a gyönyörű ország, a rengeteg történelmi emlékkel, nagyon jó állapotú kastélyokkal, az óceán, a tenger! Fantasztikus hogy bármerre indulunk, fél óra alatt is hihetetlen gyönyörű és izgalmas helyekre jutunk. Igen tudom, hogy Magyarország is szép, ismerem könyvekből, fotókról, és talán Baranyát kicsit élőben is, de ha nincs rá pénzünk, hogy végig látogassuk ami szép és érdekelne, akkor mindegy is. Itt pedig ez a vágyunk végre teljesült, minden hétvégén megyünk és felfedezünk valami újat, szépet,vagy meglátogatjuk sokadszorra is amit nagyon szeretünk és ezt koplalás nélkül is megengedhetjük magunknak.
.
Annak idején mielőtt még útra keltünk egy vágyunk volt csak, az anyagi biztonság, hogy kitudjuk fizetni a számláinkat, tele legyen a hűtőnk, és ha valamire vágyunk, akkor arra össze tudjuk gyűjteni a pénzt. Ez a vágyunk maradéktalanul teljesült, és ha az otthoni adósságot letudjuk akkor egy anyagilag nyugodt biztonságos életünk van, már egy keresetből is, pedig ez itt a minimál bér. Ha én is el tudok helyezkedni, akkor két keresetből már annyi jövedelmünk lesz amennyi soha életünkben még nem volt. Tehát anyagilag is messze az volt a legjobb döntés, hogy eljöttünk.
És akkor amiről sokat kérdeznek, hogy milyen érzés idegenben élni? Röviden? Jó! Kicsit jobban kifejtve: Nekünk nagyon bejön, sok dolog miatt is, az írek habitusa, hozzáállása az élethez, reakciói egy-egy helyzetben sokkal inkább hasonló a mienkhez, mint az otthon tapasztalt, nem nagyon lógunk ki itt, ilyen szempontból. Nyilván mindig bevándorlók maradunk, egyeseknek kuriózum, másoknak lenézendő idióták, megint másoknak, érdekes kedves ismerős, sokféle reakció van. De sokkal több a pozitív mint a negatív megnyilvánulás, többnyire szeretnének megismerni, nyitottak, és csak aztán döntik el tetszel-e nekik
A körkérdésre válaszolva a családban senki nem bánja hogy kijöttünk, Dénes vissza nem költözne, a Domi még nem tudja. Áron a nehéz munka ellenére is boldog itt, mert végre el tud tartani minket, és emelt fővel büszkén rendezi a számlákat, a pénzzel is jól bánik már, nem úgy mint otthon. Györki még bizonytalan, kell előbb egy munkahely, barátok, nyelvgyakorlás, és őt a szíve is húzza haza a Klaudiához, de már most látja, hogy normális életre ez az ország mennyivel alkalmasabb neki is. S végül én, hát nagyon zavar a nyelvtudásom hiánya, és hogy még mindig nincs munkahelyem, minden más tetszik, és nem költöznék vissza Magyarországra, nincs honvágyam vagy ilyesmi....úgy érzem ha nyernék a lottón sokat, akkor sem költöznék vissza, de lehet, hogy akkor elköltöznék melegebb éghajlatra, mert az állandó esőt nem szeretem, bár már egyre kevésbé zavar.
Összegezve a 2013-as év nekünk csupa jót hozott, sok mindenben előre léptünk, és amiben nem abban is csak stagnáltunk, de nem fejlődtünk vissza. Úgy érzem nagyon jó döntés volt kijönni, és ezt most már megalapozottan mondom, nem csak a reményeim miatt.
Egy dolgot bánunk csak hogy nem jöttünk el már évekkel ezelőtt amikor először szóba került köztünk, mert akkor a gyerekek itt nőttek volna fel, az adhd fele akkora hátrányt sem jelentett volna, mostanra biztos egzisztenciánk lehetne, jól beszélnénk már a nyelvet és nem kellett volna olyan mélységeket megjárnunk amilyeneket....DE ezen már nem lehet változtatni, viszont innen üzenem mindenkinek aki ilyesmin gondolkodik, ne habozzon és nem várjon évekig, minél fiatalabban indul el külföldre annál könnyebben kezdi el ott az életét.
Azt hiszem hosszú évek óta ez volt a legjobb évünk.
2013. november 27., szerda
Hideg van
Nos hát igen....nem tudom mi van velem, de kifolyik a kezemből az idő és a blogírás meg valahogy mindig elmarad. Pedig sok minden történt....
Szombaton voltunk Limerick-ben, külön váltunk, mert Dénes lassan tud haladni, ezért Áron, Dénes és Domi elmentek és kicserélték az xbox-hoz a lemezt, aztán a Milk Marketben megvártak minket. Mi Györkivel végig loholtunk a belvároson és 20 db CV-t gyorsan szétosztottunk, aztán mi is mentünk a Milk Marketbe. Addigra már türelmetlenül vártak minket a többiek, még ettünk egy hot-dogot, de nagyon hideg volt (délelőtt 10-kor még minden deres volt) ezért aztán hamar haza jöttünk. Készültek képek, igaz csak telefonnal, de ezek most saját képek, nem a netről vannak mint múltkor.
Szombaton voltunk Limerick-ben, külön váltunk, mert Dénes lassan tud haladni, ezért Áron, Dénes és Domi elmentek és kicserélték az xbox-hoz a lemezt, aztán a Milk Marketben megvártak minket. Mi Györkivel végig loholtunk a belvároson és 20 db CV-t gyorsan szétosztottunk, aztán mi is mentünk a Milk Marketbe. Addigra már türelmetlenül vártak minket a többiek, még ettünk egy hot-dogot, de nagyon hideg volt (délelőtt 10-kor még minden deres volt) ezért aztán hamar haza jöttünk. Készültek képek, igaz csak telefonnal, de ezek most saját képek, nem a netről vannak mint múltkor.
2013. november 22., péntek
munkakeresés
Dénesnek már teljesen jól megy a két mankóval közlekedés, olyan gyors mint a golyó. Nagyon utálja ugyan, de egyre kevésbé korlátozza már. Tegnap el is bicegett a melóhelyére, és kiderült hogy nincs szükség Györkire, mert megérkezett a kinai kisegitő személyzet, amig Dénes fel nem épül, ő helyettesiti. Ezért Györki gőzerővel elkezdett munkát keresni, már 15 helyre adott be CV-t itt helyben, és holnap még 5-6 helyre fogja elvinni. Sajnos ez egy pici hely, itt ennél több lehetőség nem nagyon van. De szombaton megyünk Limerick-be, és oda is viszünk 25-30 CV-t legalább, aztán jövő héten Mallow-ba is elmegy, szintén egy halommal. Aztán várunk, majd csak jeleznek valahonnan.
Engem nem tudom mi szállt meg, főzőcskézek mostanában. Tegnap a netről kerestem receptet, és készitettem csikós tokányt, ma meg szintén a netről édesköményes csirkét speckó szósszal. Sütöttem gesztenyét, és készitettem családi nevén fulladt nyulat, ami édesség, (puding, gyümölcs,és a füle babapiskóta) bár most csak fél fülű nyúl volt, de azért mind felfalták. Amúgy a hangulatom eléggé depis, biztos a hideg és az állandó borult esős idő miatt, lehet csokit kéne zabálnom, csak akkor meg utána fogyózhatnék.
Engem nem tudom mi szállt meg, főzőcskézek mostanában. Tegnap a netről kerestem receptet, és készitettem csikós tokányt, ma meg szintén a netről édesköményes csirkét speckó szósszal. Sütöttem gesztenyét, és készitettem családi nevén fulladt nyulat, ami édesség, (puding, gyümölcs,és a füle babapiskóta) bár most csak fél fülű nyúl volt, de azért mind felfalták. Amúgy a hangulatom eléggé depis, biztos a hideg és az állandó borult esős idő miatt, lehet csokit kéne zabálnom, csak akkor meg utána fogyózhatnék.
2013. március 27., szerda
angol
Ma este volt az utolsó angol órám, szeptemberig. Akkor majd sms-ben értesítenek a hogyan továbbról. Nagyon szomorú vagyok miatta, nagyon sokat tanultam, és kezdtem érteni némileg valamit. De most hogy nem lesznek órák, nem fogok senkivel angolul beszélni, mert egyetlen ismerősöm sincs, aki nem bevándorló. Kaptam leckét egy nagy halommal addig is,( a többiek nem kaptak) valószínűleg azért mert én januárban csatlakoztam, és szeptemberben indult a tanfolyam, ezeket meg is fogom tanulni, de utána nem tudom hogyan gyakorolhatnám a nyelvet. A legtöbb kint élő feleségnek ez a problémája, hogy nem dolgozik, nincs kapcsolata a helyiekkel, és nem fejlődik a nyelvtudása, így viszont nem tud elhelyezkedni. (Persze magyar, illetve szlovákiai magyar itt elég sok van, tehát nem vagyok egyedül, de ez pont nem segít ezen a problémán.) Nekem is ez a bajom, pedig már nagyon mennék dolgozni, hozzászoktam és szerettem is, hogy van munkám. Persze nyugisabb így az életem, de nem bánnám ha alakulna valami.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)