Buli

A hétvégén voltunk házavató buliban Mallowban, ott is aludtunk. A Dénes közben dolgozni volt éjjel 1 óráig, és Domi életében először egyedül volt este, illetve amíg Dénes haza nem ért. Nem volt semmi probléma velük, tehát 21 év után, végre újra én rendelkezem az időmmel teljesen, ha akarok elmehetek bulizni a férjemmel, és nem kell senkinek könyörögnöm hogy vigyázzon a gyerekeimre. Ez nekem nagyon sokat jelent, mert anyámra soha nem számíthattam, és anyósomra is csak nagyon korlátozottan. 
A másik nagy örömöm ezzel kapcsolatban, hogy mint általában mindig, most is úgy alakult hogy én másnapra teljesen józan voltam, Áron pedig még nem, ezért én vezettem haza Mallow-ból. Még eddig nem volt bátorságom a városon kívül vezetni, most pedig muszáj volt. De két félre váltástól eltekintve (bal kézzel még nem érzem a sebességeket, egyszer 1 helyett 3-ba, egyszer 5 helyett 3-ba sikerült) minden rendben volt, most már ezen is túl vagyok, és nem fogok többet parázni miatta. Mondjuk a bal oldalát még nem érzem annyira, ezért a szűk kis utcácskákat  ha lehet kerülöm, de az meg majd a gyakorlással csak javul remélem. Mindent összegezve meg vagyok elégedve magammal :D

Újra van iskola! :)

Szerencsénk volt a hétvégén az időjárással, mert vasárnap óta hideg van és fúj a szél megint. Nem nagyon van kedvem kimenni, se boltba, se máshova. A gyerekek tegnap óta végre suliba járnak megint, és ezt ők se bánják, mert már unatkoztak itthon.

Vasárnap megint vezettem kicsit, szerintem jól ment, a férjem szerint nem...otthon is az volt a szabály, hogyha együtt mentünk valahova akkor ő vezet, vagy veszekszünk, ez itt is igy fog maradni, 2 km alatt sikerült összekapni. Ezért úgy döntöttem, hogy csak akkor vezetek ha nélküle megyek valahova. Vagyis nem fogok gyakran, ezért nem lesz itteni rutinom, mert hát hova is mennék itt. Ez egy kicsit elszomorit, de ez van.

Küldünk haza csomagot, a húsvéti ajándékokkal a keresztgyerekeknek, meg Györkinek.

Napsütés

Végre kisütött a nap és már lehet délután kabát nélkül kint lenni kicsit, úgy élvezem, nagyon hiányzott, ugyan a szél fúj, de az már nem olyan vészes.

Tegnap vezettem először jobb kormányos autót. Nem volt olyan nehéz mint amitől tartottam, és nem forgalmas helyen, és nem is hosszan, de bátor voltam és kipróbáltam. Arra voltam kíváncsi hogy mennyire nehéz sebességet váltani bal kézzel, és így mennyire érzem az autó szélességét, de ezzel nem lesz gond. Szerintem azért még meg kell tegyek utasként jó pár km-t, hogy megszokjam az út másik oldalát, és kanyarodásnál tudjam hova kell érkeznem. Azt meg még egyáltalán nem érzem kinek van elsőbbsége egy kereszteződésben. De gondolom ha nem feledkezem el magamról, és nem próbálok rutinból vezetni, akkor nem lesz gond. Tíz éve van jogosítványom, és attól tartottam hogy most előröl kell tanulni mindent, de nem, csak át kell kapcsolni az agyamat. Szerintem hétvégén egy rövidebb utat itt a városban már bevállalok.

Áron még mindig a fellegekben jár, hogy van autó, a náthája is teljesen elmúlt, szóval szép az élet szerinte :)

A fiúk még itthon vannak szüneten hét végéig, tv, számítógép, és most hogy megjött a szép idő, a parkba is járnak, focizni, kosarazni. Találtak egy -két új barátot is, remélem lesz közte tartós is, majd kiderül.

Húsvét hétfő

Vasárnap a nyuszi megérkezett, lepakolta az édességeket. A képen szereplő tortát, sonkát, tojást elpusztítottuk, sőt még sajtos rudakat is sütöttünk, meg kenyeret, annyit ettünk, hogy majdnem szét durrantam (felfüggesztettem a diétámat 2 napra).
Szóval húsvéti zabálás: pipa
Gyerekeknek édesség hegyek: pipa
Mai locsolás: pipa
(a húsvéti berugás elmaradt, de ez pótolható következő hétvégén :D)

Autó vásárlás: pipa
Szóval megvettük, ford focus-ra esett a választás végül. Most örülünk, és még nagy a pörgés körülötte. Áronhoz déltől nem nagyon kellett szólni, mert csak ezen járt az agya, 3 körül indultak kb 30-40 km-re tőlünk vette meg. 5-re ért haza, és most is kint van a ház előtt és a kocsit nézegeti, madarat lehetne fogatni vele, olyan boldog. Akinek adhd-s gyereke van képzelje el karácsony reggel a gyerekét, amikor tudja hogy délután kapja meg az ajándékot, aztán álmai játékával lefekvésig játszhat. No így viselkedett ma Áron :) Otthon kis túlzással még a wc-re is kocsival járt, és most egy éve hogy kijött ide, és kibírta autó nélkül.
Én most ültem először anyós ülésen itt, és hát...félelmetes volt, majd biztos hozzászokom, és idővel, gondolom majd vezetni is merek, de ma még nem próbáltam meg, bár a biztosítás rám is érvényes...de azért még várnék vele. Nagyon várom viszont a jó időt, mert fél éve itt vagyunk, de még ezen a kisvároson kívül semmit nem láttunk Írországból, és most végre elindulhatunk felfedezni. Szerintem jövő hét végén elmerészkedünk Limerickbe családilag, aztán a többit meglátjuk majd.