Für Elise

Szabó Magda: Für Elise című regényét olvastam most ki, ami a 20. század elején játszódik, és saját gyermek és kamasz korát meséli el, egészen az érettségiig.
 Debrecenben nőtt fel és egy református lelkész unokája volt, természetesen református iskolába is járt.  Nagyon érdekes párhuzam ez, mert az én apósom is református lelkész, és a gyermekeim Magyarországon református általános iskolába jártak, és egyikük még egy évet gimibe is. 
Érdekesnek találom, hogy a 20.század elején, pont olyan vitatható módon működött egy ilyen iskola, mint a 21. század elején. Most is elitképzés folyik ezekben az iskolákban (az én gyermekeim összesen két iskolában jártak, egyikben 16 tanévet, a másikban 4 tanévet töltöttek el, tehát van rálátásom) nem a keresztyéni szeretet vezéreli őket, megértő, hitben elhordozó, segítő nevelésről szó sincs. Az egyikben konkrétan versenylovaknak éreztem a gyerekeket, és Domi gyomorgörcsei a teljesítési kényszer miatt onnan jönnek. A félelme hogy megszégyenítik ha valamit nem tud, vagy nem jól csinál, vagy ha nem telik valamire amire a többinek, szintén innen van.
Nem számított itt semmit, hogy hívők vagyunk e, vagy akár reformátusok, mint ahogy a regényben is zsidó, és gazdag polgár gyereke, még ha buta is, jól megfért ott, míg a református jó képességű Magdolna nem átlagos viselkedésével állandó céltáblája volt a tanárok túlkapásainak.
Végül pedig már semmi sem számított csak az iskolán kívül tudjanak minket, még jogellenesen is, mert az ADHD túl sok plusz munkát adott volna. Ezért nem számít hogy jó képességű, nem visszük el tanulmányi versenyekre, hanem inkább elvisszük a kevésbé jót, aki szépen nyugton végig üli a busz utat, és bebizonyítjuk hogy értéktelen, mert ha nem illik bele az átlag viselkedési sémába, csak a gond van vele. Nem jöhet a tanulmányi kirándulásra sem, nem számít hogy a  huszonhatodik múzeumot is lelkesen végigjárná velünk, mert fogni kell a kezét két múzeum között, nehogy előre szaladjon. Az meg hogy integrált intézmény, csak a plusz pénzek miatt van, mert így mégis könnyebb, és az igazgató szerint a DAHD vagy mi a fene, nem is létezik, az a gyerek tud jó lenni ha akar. PPPPFFFFF......Még most is kiakaszt! Szóval a könyv kapcsán arra jöttem rá, hogy nem sok változott száz év alatt, ha más vagy kicsit mint az átlag (és nem számít hogy jobb, vagy rosszabb) nem lesz egyszerű dolgod a magyar református iskolában. Ilyen felfedezések után mindig különösen örülök, hogy már nem otthon járnak suliba a fiúk!

Nagypéntek

Tegnap Nagypéntek volt, Jézust ezen a napon feszítették keresztre. Tartottunk böjtöt (nem ettünk húst), nem azért mintha kellene, de akartunk, hogy legalább valahogy megemlékezzünk Nagypéntekről. Nagyon hiányzik az Istentisztelet, minden szertartásával, énekével együtt. Azt hiszem nekem ez a legnehezebb az idegen országban élésben, hogy nincs gyülekezet, Istentisztelet. Nincs honvágyam, és mivel a családom vagy nem él, vagy nem tartjuk a kapcsolatot (a nagy részével) ezért nekem ott jó ahol a férjem, a gyerekeim vannak (csak Györki hiányzik nagyon). Mi reformátusok vagyunk, és felnőtt életemben nem sok vasárnap volt amikor nem voltam Istentiszteleten. Persze interneten minden vasárnap meghallgatjuk az egyik budapesti gyülekezet által feltöltött Istentiszteletet, de ez mégsem olyan a saját nappalimban ülve, mint a templomban. Írország katolikus ország, nagyon-nagyon, és nem szeretik a protestánsokat, nem igazán ismerik itt a kálvini tanításokat, de az anglikánokat utálják, és nekik minden protestáns gyanús. Nem sikerült elmagyarázni a gyerekeknek sem eddig vallás órán, hogy akkor ők most milyen valláshoz is tartoznak. Szóval itt Nagypénteken, zárva vannak a kocsmák, éttermek, a posta, a bankok, a boltok, kivétel a nagy szupermarketek, de az alkoholos italok vásárlása ott is tilos. Viszont a férjemnek dolgoznia kellett, csak egy órával engedték haza előbb őket mint máskor. A misére tömegek mentek tegnap este, és ma délelőtt is, és ma mindenki hozott egy kis kosárkát is magával, kíváncsi lettem volna hogy mi van benne. Azt hiszem most jóval egyszerűbb lenne az élet, ha katolikusok lennénk. Persze Limerickben, ami innen kocsival kb. 40 perc, van presbiteriánus gyülekezet, ami talán hasonló mint a mi vallásunk, de sajnos még annyira nem értünk angolul, hogy értelme lenne elmenni, meg eddig autónk sem volt. De tervben van hogy nyártól elkezdünk, havi egyszer eljárni, mert hátha értünk valamit majd, és idővel fejlődünk, és nagyon hiányzik az Úrvacsora is.

Most már megfőztem a tojásokat hagymahéjban, a sonka is főződik, nem igazi, azt itt nem találtam, csak sózott, füstölt disznóhúst, de reménykedünk, hogy legalább hasonló lesz. A süti is készülőben van, végül nem lesznek linzernyulak, a fiúk leszavazták, hanem Áron süt valami krémes nyilem-nyalomot, biztos finom lesz, és vettem egy doboz tiramisut is. Kajából nem lesz hiány még vendégeknek is jutna, de nem hiszem hogy jön valaki, hacsak a Gyöngyiék nem. Füvet is szedett már Domi nemsokára elkészítjük a fészket is.