Tanulás

Dénes saját bevallása szerint nem fektet elég energiát a tanulásba (ezt ma reggel vallotta be) és ez után jobban igyekszik majd. Elsősorban angolból és matekból kéne szerinte többet tanulnia. Még csak egy két dolgozatot írtak eddig, szóval én sem tudom hogy is áll a tanulmányaival, de remélem jó lesz minden, főleg hogy most már ő is rájött, hogy többet kéne tanulnia. Mert ő az iskolában a napi két lyukas órában (franciát, és ír nyelvet nem kell tanulnia) szokta megírni a leckéit, és csak néha hoz haza egy-egy tanulni valót.

Dominak csak egy lyukas órája van, mert ő tanul franciát is, és ezért gyakran 7-8 tárgyból is haza kell hoznia a leckét, szegény majd megszakad a sok könyv cipelésben, és van, hogy még vacsi után is leckét ír. Nagyon sajnálom ezért, mert hét közben alig van szabad ideje, és majd leszakad a háta, de az osztálytársainak is ennyi leckéje van, és nekik egy lyukas óra sincs és mégis bírják. Szerintem ha belejön az angolba, javulni fog a helyzet, bár ő most nagyon el van keseredve, hogy semmiből sem lesz jó jegye. Sajnos ezt most el is hitette magával, pedig ami dolgozatot eddig írtak mind jó lett, tehát nem kéne elkeserednie, de nagyon elfárad estére. Amúgy le a kalappal előtte, mert nagyon-nagyon igyekszik, és pont azért van elkeseredve, mert úgy érzi még ennyi igyekezet sem elég, de szerintem elég lesz, ha kitart, sőt egyre könnyebb lesz majd. Csak addig nehogy kétségbe essen!

Nekem pedig ma este kezdődik a nyelvtanfolyam!

Domi szülinap

Megünnepeltük Domit, kapott gyümölcstortát, egy kis apróságot, menő nagyfiús ruhákat és persze a fő ajándék, az egérke még mindig sláger.

Domi első napja

Ma volt először az új suliban, reggel nagyon izgult, alig tudott reggelizni. Dénes bemutatta az igazgatónak, és utána mélyvíz.
Csupa jó élménnyel jött haza, a tanárok és a gyerekek is kedvesek voltak vele, és van egy lengyel fiú akivel egész nap egymás mellett ültek, és segített neki eligazodni, még ebédszünetben is együtt ettek. Remélem ez a dolog jól alakul majd és összebarátkoznak. Az órákon elég jól tudott haladni a többiekkel, csak francián nem volt elég gyors, és nem tudott mindent leírni, de talán majd az is alakul, ha megszokja a tanárt. Az összbenyomása nagyon pozitív, és felvillanyozva jött haza. Istenem bárcsak így maradna...

Ez a 100. bejegyzésem, márciusban indítottam el a blogot, nem gondoltam volna hogy fél év alatt 100 bejegyzés születik. A családnak kezdtem írni híradásként, de útközben rájöttem hogy sok adhd-s szülőt is érdekel, és hogy naplónak is eléggé jól megfelel. Ezért gondolom, hogy folytatni fogom tovább, mert (sok blogon olvasom hogy rengeteg negatív kritikát kapnak, meg sok a troll) szerencsére én csak pozitív visszajelzéseket kapok, és jó néha vissza olvasni is.