Domi első napja

Ma volt először az új suliban, reggel nagyon izgult, alig tudott reggelizni. Dénes bemutatta az igazgatónak, és utána mélyvíz.
Csupa jó élménnyel jött haza, a tanárok és a gyerekek is kedvesek voltak vele, és van egy lengyel fiú akivel egész nap egymás mellett ültek, és segített neki eligazodni, még ebédszünetben is együtt ettek. Remélem ez a dolog jól alakul majd és összebarátkoznak. Az órákon elég jól tudott haladni a többiekkel, csak francián nem volt elég gyors, és nem tudott mindent leírni, de talán majd az is alakul, ha megszokja a tanárt. Az összbenyomása nagyon pozitív, és felvillanyozva jött haza. Istenem bárcsak így maradna...

Ez a 100. bejegyzésem, márciusban indítottam el a blogot, nem gondoltam volna hogy fél év alatt 100 bejegyzés születik. A családnak kezdtem írni híradásként, de útközben rájöttem hogy sok adhd-s szülőt is érdekel, és hogy naplónak is eléggé jól megfelel. Ezért gondolom, hogy folytatni fogom tovább, mert (sok blogon olvasom hogy rengeteg negatív kritikát kapnak, meg sok a troll) szerencsére én csak pozitív visszajelzéseket kapok, és jó néha vissza olvasni is.

Első benyomás

Ma Dénes megkezdte az iskolát, első napja a CBS-ben jól sikerült. Az igazgató megdicsérte hogy meglepően jól beszél egy év után angolul, és azt mondta, hogy nagy reményeket fűz Déneshez. Az osztálytársak elsőre szimpatikusak, az iskola légköre sokkal jobb mint az előzőé volt, a gyerekek itt tisztelettudóak a tanárokkal, nem szegülnek nyíltan ellenük mint a másikban, és tesióra is rendesen van megtartva. Elsőre érződik hogy ez egy komolyabb suli Dénes szerint.
Az új egyenruha, és egy nem túl lelkes diák :-)