2015. november 11., szerda

25

A múlt héten ünnepeltük Áronnal, hogy egy pár vagyunk 25 éve, ez nem hivatalos dátum, csak az együtt járásunk kezdete, de nekünk fontosabb, mint a házassági évfordulónk. Ezt a dátumot nem szoktuk elfelejteni, idén sajnos úgy alakult, hogy hétköznap volt, és ő is dolgozott, én is bébiszitterkedtem, ezért nem is találkoztunk azon a napon, mert reggel még én aludtam amikor elment, este pedig ő már aludt mire hazaértem. Na de nem kell izgulni megünnepeltük, csak kicsit később, mert ezen a héten Áron szabadságon van. Ezért nem törődtünk vele, hogy esik az eső és fúj a szél,(egész hétre ez van előrejelezve) tegnap elmentünk kirándulni. Az úti célunk a Loop Head volt, ami a Shannon öböl északi felének a legnyugatibb csücske, és a vad óceánban egy pici vékony földnyelv csak, nagyon lenyűgöző.  Először még odafelé megálltunk a Bunratty kastélynál és körbejártuk, 


aztán elmentünk Ennisig az autópályán, de utána nem főúton folytattunk, hanem vidéki kis utakon, nagyrészt az óceán partján autóztunk el egészen a Loop-fokra. Gyönyörű vidéken, az óceán partján mentünk, és olyan utakon, ahol nem sok turista fordul meg, nem is találkoztunk egyel sem. Sajnos a nagy szél és a folyamatosan szemerkélő eső miatt, hiába volt meleg (15 fok) inkább többnyire az autóból csodáltuk a látványt, de még így is lenyűgöző volt. 








Szép lassan haladtunk, sokszor megálltunk, mindent megbámultunk, ezért csak kora délután értünk oda a Loop Head-i világítótoronyhoz, sajnos ez csak nyáron látogatható, de majd úgyis vissza akarunk menni a fiukkal, akkor majd megnézzük. 


Tehát délután kettő óra felé értünk oda, mégis olyan a képeken, mintha sötétedés előtt lennénk, már szürkületben. Persze a rossz idő nem tudott elkedvetleníteni minket, és kimentünk egészen a félsziget csúcsáig, bár néhol a büdös mocsáron kellett átevickélni, de megérte. 











Az erős szélben szinte alig tudtunk megállni, és levegőt venni csak úgy lehetett ha elfordultunk a szélnek háttal, de a látvány kárpótolt. Itt igazán éreztem milyen kis pont vagyok én, az elemek játékszere csupán, a óceán felcsapott a sziklákon, sós permettel borítva be minket, miközben a szél üvöltött. Meghatározó élmény volt, azt hiszem ha nem lett volna ilyen nagy szél, kevésbé érzékeltem volna ezt. A Moher sziklák magasabban vannak az óceán felett és híresebb látványosság mint ez a hely, de ha valaki igazán vad óceánt akar látni, ide jöjjön el télen, nem fogja megbánni. Egy órát mászkáltunk itt óvatosan, a sziklaperemtől biztonságos távolban maradva, sajnos ez nagyon veszélyes, volt is egy kereszt egy helyen a szélén, ahol nyilván valaki lezuhant. Mire vissza ültünk a kocsiba, ragadt a bőrünk a sótól, és nagyon elfáradtunk a széltől. Kis pihenés után hazaindultunk, nagyon emlékezetes évforduló ünneplés volt ez, még hetekig bennem fog kavarogni a sok érzés... 

2015. november 9., hétfő

Star Wars könyvek

Dénes idén érettségizik többek között magyar nyelvből mint idegen nyelvből is. A vizsgán el kell olvasnia egy történetet és az alapján válaszolni pár kérdésre, illetve  kap 5 szót amit meg kell magyaráznia mit jelent. Azután írnia kell egy 300 szavas esszét megadott témáról és 100 szavas kommentárt szintén adott témában. Ezeket persze értékelik helyesírásból és a helyes mondatszerkezetet is elvárják, ami azért nem lesz könnyű mert 3,5 éve angolul jár suliba, csak angolul beszél házon kívül mindenkivel. Magyarul talán nincs még akcentusa, de a mondatszerkezetei gyakran nem helyesek már, és helyesírásból meg otthon annyira pocsék volt, hogy felmentették az értékelése alól. Szóval ennyi a feladat, de sajnos erre felkészülni nem nagyon lehet rátanulással, esetleg gyakorolni lehet az esszéírást, és nagyon sokat olvasni magyarul. Az iskolában egy nap két-három lyukas órája is van a kilencből mert nem tanul ír nyelvet és franciát, tehát ezeken az órákon a hátsó padban ül és unatkozik, illetve csendben megírhatja a leckét, vagy olvashat. Tehát ez remek alkalom lenne hogy felkészüljön magyarból, de hogy ne legyen könnyű mégsem, csak papíralapú könyvet vehet elő, sem telefont, sem tabletet, sem e-book olvasót. Na és akkor a slussz poén, Dénes azt mondta jó, olvas ő szívesen, de csak Star Wars könyveket. Tehát várom az ötleteket, hogyan tudnék itt és most beszerezni papír Star Wars könyveket, amikor még otthon is csak az antikváriumokban vadászva lehet véletlenül kifogni egyet-egyet? :)

2015. november 6., péntek

Halloween

Hét végén halloween volt, de mivel Áronéknak kivételesen szombaton dolgozniuk kellett, ezért lemondtuk a péntek estére tervezett hagyományos party-t. Szombaton beöltöztünk azért (Áron cica-mica, Györki rab, Dénes tökfej, Domi gazdag úr, én supergirl voltam) és jelmezben társasoztunk egyet, meg vártuk a trick or treat -os gyerekeket egy vödör édességgel, aztán még a Gareys pub-ba is elmentünk, csak Dénes dolgozott így ő nem volt velünk.




Jó kis este volt, de hamar ágyba bujtunk, mert másnap korán kellett kelnünk.Ugyanis végre találtunk egy gyülekezetet, ahol talán hasonló hitelveket vallanak mint a reformátusok, és sikerült is telefonon informálódni, szóval vasárnap délelőtt elmentünk a hozzánk legközelebbi metodista templomba, Adare-be istentiszteletre. Elsőre jónak tűnik, ezért most oda fogunk járni vasárnaponként, aztán majd eldöntjük idővel, hogy minden oké és csatlakozunk hozzájuk vagy keresünk tovább. Jó lenne már három év szünet után újra gyülekezethez tartozni, mert nagyon hiányzik. Sajnos én nem igazán értettem az igehirdetést, de Dénes itthon kivonatolta nekem, viszont Áron tudta követni és a nagyját értette is, a fiuknak meg nem gond persze. Az énekek között volt ismerős is, a Te csak az Istennek országát keresd kezdetű dalt énekelték angolul, jó érzés volt legalább a dallamot ismerni. Utána szeretetvendégség volt a gyülekezeti teremben, kicsit beszélgettünk a többiekkel, és jövő héten mi is viszünk sütit. Nagyon felvillanyozott minket ez a lehetőség, remélem minden jól alakul majd. 
A hét híre még, hogy Dénes lerakta az itteni kresz vizsgát, és ezzel kiválthatja az ideglenes jogosítványt, amivel már vezethet is, ha ül mellette valaki akinek van jogsija. Mostantól két éve van, hogy hivatalos oktatónál levezessen 12 órát, aztán levizsgázzon forgalomban, és megkapja az állandó jogosítványát.

2015. november 4., szerda

Cashel és Cahir

Két hete hétvégén megbeszéltük a Gyöngyivel, hogy olyan ritkán van időnk találkozni, mi lenne ha együtt kirándulnánk. Szóval Tipperary megyére esett a választásunk és találkoztunk a híres Rock of Cashel-nél. A domb tetején egy hatalmas katedrális romjai vannak, van egy kerek torony is ami a legrégebbi épület itt. Néhol megmaradtak freskó töredékek és egy kevés kőfaragás is. Egy része még felújítás alatt van, talán ha elkészül még érdekesebb lesz. Nekem olyan érzésem volt, hogy Ken Follett: Katedrális illetve a második rész: Az idők végezetéig című könyve itt játszódhatna. Olyan szépen el tudtam képzelni a monumentális romok között, hogy hogyan is élhettek ott az emberek régen. Ha jól megnézitek a képet akkor látszik a kolostor romja is nem messze a völgyben.

Csak Domi jött velünk és el is tűntek ketten a Gyöngyi fiával, külön fedezték fel a romokat. A kilátás is gyönyörű innen, csak sajnos annak ellenére, hogy szépen sütött a nap, olyan erős szél volt, hogy majdnem levitte a fejünket, és a levegő is elég párás volt, még szivárványt is láttunk.










Ezután azt gondoltuk van még időnk és átmentünk megnézni Cahir várát, ami nincs innen messze kocsival kb negyed óra, és szintén nagyon híres, itt forgatták 1981-ben az Excalibur című filmet. Nagyon érdekes volt a várbörtön, én meghaltam volna két éjszaka után ha oda zártak volna. 

Sok kis szoba és folyosó van benne, zegzugos és izgalmas volt végigjárni őket, még az uraság korabeli második emeleti pottyantós vécéjét is megcsodálhattuk. 






A vár a város közepén van és tényleg érdekes, a gyerekeknek is tetszett, a látvány gyönyörű, kívülről a vár, és a várból a város is.







A két fiú végül is kikönyörögte hogy Burika nálunk alhasson, egész este x-boxoztak, aztán másnap haza vittük Mallowba. Jó kis kirándulás volt, gyakrabban kéne ilyet csinálnunk.

2015. október 20., kedd

Gomba

Hét közben sablonos az életünk, Domi 4 óráig suliban van, Dénes a tanulószobán csak 6 órakor végez, Györki és Áron általában 5 óra körül szoktak hazaérni, de gyakran csak később. Én sokat vagyok itthon egyedül, most heti háromszor tornázok, és persze elvégzem a házimunkát. Ezen kívül heti egy-két alkalommal elvállaltam egy ismerős magyar családnál, hogy vigyázok a két éves kislányukra míg az anyukája dolgozik.
A hétvégéink mostanában kirándulással telnek, de nem messzire megyünk, hanem a természetbe. Kétszer is voltunk a Ballyhourán és találtunk egy csomó szedret meg dióízű galambgombát, nagyon finom.
Kétszer pedig Doneraile Parkban jártunk, de idén valami betegsége van a szelíd gesztenyének, mert lehullatta már a levelét és csak nagyon apró, vagy zöld vagy üres gesztenyével van tele a fa alatt. Sajnos ezért ebben az évben csak vásárolt gesztenyét tudunk majd enni. Gombákat azért találtunk, bár nem szedtük le őket.




Nem sokára itt az őszi szünet, a fiúk már nagyon várják. Dénes volt nyílt napon a Cork-i egyetemen, mert oda szeretne járni jövőre, nagyon tetszik neki. Nagyon szeretné ha sikerülne, ezért is jár tanulószobára minden nap plusz két órát.