Hóesés

Reggelre elállt a szél, bár éjszaka még nagyon durva volt. Viszont helyette hó esett, reggel a gyerekek hóesésben mentek suliba, de délelőtt elállt, és nem is maradt meg sehol. Ez itt nem túl gyakori, tavaly télen kétszer esett, egyszer pár óráig, és egyszer egy napig meg is maradt a kb 1cm-s hó. Én mondjuk ezt nem bánom egyáltalán....:D

Tele a hócipőm!

Nos hát...a vízvezeték szerelő nem jött hétfő reggel, és délután amikor telefonáltunk, azt mondták a kiadó irodánál, hogy nem felejtett el jönni, csak közbe jött neki valami, de kedd délután 4 körül jön. Nem jött! Holnap megint felhívhatjuk őket! Annyira unom már ,hogy állandóan a kiadó irodával, vagy egy szerelővel kell huzakodnom, csak lakni szeretnék ebben a házban nyugiban, és ezért a rengeteg lakbérért joggal várnám ezt el. Kíváncsi vagyok a beázó tetővel mikor (ha egyáltalán) fognak foglalkozni, mert az iroda pénteken bezár és január 6.-ig nem is nyit ki. De ha nem lesz fürdőnk a szünetben akkor nem állok jót magamért!! (És akkor még nem tudjuk ugye, hogy vízálló lett-e a fürdő, hisz nem tudtuk még kipróbálni, könnyen lehet, hogy továbbra is csöpög majd a nappaliban a víz a mennyezetből zuhanyzáskor!)

Viszont három hete vártuk a mosógép szerelőt, aki szintén nem jött, és hétfőn használhatatlanná vált a gép. Ezért délelőtti telefonra azt ígérték intézkednek, mert ők azt hitték már meg van szerelve a gép. Délután jött is a szerelő, (de ezt persze nem jelezték előre), és használhatóvá tette, illetve megrendeli az alkatrészt és majd küld sms-t az iroda, hogy mikor jön, szerinte csütörtökön vagy pénteken délután. Mivel nem beszélek jól angolul, azt gondolta hülye vagyok, hiába mondtam hogy értem, elővette a gúnyos mosolyát és konkrétan fogyatékosnak gondolt engem is és Györkit is, és úgy is beszélt velünk. Nagyon frusztráló volt és megalázó, nem is találkoztam még ilyen bunkó viselkedéssel (talán az előző iskola igazgatója volt hasonlóan hülyére vevő, de ennyire még ő sem) nagyon rosszul éreztem magam tőle még ma is, ha eszembe jutott. Ma este fél 8-kor csöngettek, és jött a szerelő az alkatrésszel, Áronnal találta magát szembe az ajtóban, ő és Dénes beszélgettek vele, kicsit pökhendien, (nyilván haragudtak rá amiért megalázóan lekezelt minket) kínosan mosolygott, nagyon hamar megszerelte a gépet, és eliszkolt, pedig nem szóltak be neki, nem voltak fenyegetőek, vagy udvariatlanok. Ő igen jól nevelt volt végig, de lehetett volna elsőre is, hiszen én is mindent értettem és mondtam is neki, sőt Györki is, nem értem miért kellett ez tegnap... Egyáltalán nem értem, miért gondolják némely írek, hogy ha mondom, hogy külföldi vagyok, csak kicsit beszélek még angolul, mert most tanulom a nyelvet, akkor ha nem értek valamit bizonyára fogyatékos, retardált hülye vagyok. Nem a beszédet nem értem, csak az angolul elhadart beszédet nem, vagy azt a pár ismeretlen szót....áááhhhh!! Ő se értené ha magyarul beszélnék hozzá, mégsem gondolnám ezért hülyének, na mindegy, kidühöngtem magam!

Cliffs of Moher

Tegnap meglátogattuk Írország egyik legismertebb és leglátogatottabb nevezetességét a Moher sziklákat.

Áron egyik munkatársának itt van a fia látogatóban, és mivel neki nincs autója, ezért minket kért, hogy vigyük el őket, de sajnos nem fért be mindenki és kizárásos alapon a Dénest itthon kellett hagynunk. Ő ezt nem nagyon bánta, mert egész nap a haverjával lóghatott, és mert (-most elárulok egy titkot neked Györki-) ha Györki itt lesz nyaralni, el akarunk menni oda vele együtt, így hát pár hét múlva Dénes is láthatja.
Tíz óra körül indultunk, az út nagy része autópálya és főút, tipikus ír táj, semmi érdekes, csak az utolsó pár km-en látszik az óceán és két óra autózás után érkeztünk meg a látogatóparkhoz.

Amikor végre megérkeztünk a szikla szélére, azt nem lehet leírni milyen érzés. Törpének éreztem magam, és egészen jelentéktelennek....Sétaút van kialakítva a szikla szélén, de viszonylag védetten, és akinek van esze az nem mászik ki a szélére, nagyon durván veszélyesnek tűnik, és ahogy egyre tovább sétáltunk, egy idő után elmarad a védőpalánk, mindenkire rábízva, hogy meddig merészkedik ki.

No a Dominak elejétől az fájt, hogy ő nem mehet a szélére, de amikor a palánk is eltűnt, onnantól őrizni kellett. Felváltva voltunk mellette Áronnal, de ez annyira elkeserítette őt végül, hogy nem is mentünk el a végén levő torony romhoz, vissza kellett forduljunk. A velünk levő ismerősök se bánták, hogy visszafordulunk, szóval lementünk enni a kocsihoz, aztán újult erővel megnéztük az interaktív kiállítást,

aztán a másik irányban is valameddig elsétáltunk a sziklákon.

De eddigre már úgy kifárasztott minket az erős szél, és az időnkénti eső, hogy senki nem bánta amikor három óra körül eljöttünk.

Ez után jött a nap fénypontja Dominak, az óceánpart és a fürdés, na ebben én csak a fényképész szerepét vállaltam, de Áron is fürdeni akart, ebben egyet értettek. Megálltunk tehát Lahinch kék zászlós strandján, és az iszonyatos nagy szélben, ember magas hullámokban, Áron és Domi bementek fürdeni. 

Én a széléig elmerészkedtem széldzsekiben, és strandpapucsban, feltűrt nadrággal, a lábfejem lett csak vizes, és ez nem volt kellemetlen. Az útitársaink szemében hitetlenkedést láttam, ők még annyira sem voltak bátrak mint én. De a fiúk remekül szórakoztak, bár veszélyes volt egy kicsit a helyzet, de bíztam Áronban, ő nagyon jól úszik, és elég jó kondiban is van, Domi pedig végig mellette volt, nagyokat sikongatott, és élvezte nagyon a magas hullámokat. Húsz percet fürödtek, aztán törölközés, átöltözés, és indultunk tovább.

A következő megálló Ennis, Clare megye fővárosa volt, ami rendkívül hangulatos, és nagyon tetszett mindannyiunknak. Még hosszú ideig tudtunk volna sétálni, ha nem vagyunk olyan fáradtak.

Így csak az Irish shopot kerestük meg, hogy a vendég fiú ajándékokat tudjon haza vinni. Fél hétre értünk haza, nagyon fáradtan, de igazán jó nap volt, és már alig várom, hogy Györkivel és Dénessel is ellátogassunk oda.
Este még vacsora után összejöttünk egy kis levezető iszogatásra :)