Blarney Castle

Két hete hétfőn kirándulni mentünk Domival hármasban, mivel Írországban nem mondunk le programot eső miatt, ezért hát zuhogó esőben. Ez a hétfő itt munkaszüneti nap volt, ezért tömeg volt a Blarney Castleban, pedig azt hittük az eső majd elijeszti az embereket. Valószínűleg ők is így gondolták, mert sorba kellett állnunk, hogy bejussunk, aztán pedig hogy a várat végignézhessük. A vár tövében van egy barlang ami le van ráccsal zárva de a lakat nyitva volt, viszont a lámpák nem égtek, Domi majd bele bolondult, hogy nem mentünk beljebb csak amíg a fény beért kintről.

Kicsit arrébb a barlangtól titkos lépcsők vezetnek ki a várból de nagyon szűkek, és az eső miatt igen csúszósak, és persze a reflektorok itt sem égtek, ezért ezeken se mentünk végig, Domi legnagyobb szomorúságára.

A viszonylag épen maradt lakótornyot végigjárva, el lehet képzelni hogyan élt itt régen a vár ura. Azért akinek tériszonya van az csak óvatosan nézelődik, ahogy én is. Írországban a legtöbb régi lakótoronyban és itt is csigalépcsőn kell felmenni. Utánanéztem 127 lépcsőfok felfele a szűk cselédlépcsőházban, és valószínűleg ugyan annyi lefelé a kicsit szélesebb fő lépcsőházban. A végére remegett a lábam, de megérte, fentről csodaszép a kilátás. 

Ennek a helynek a legnagyobb híressége a Blarney kő, amit háttal a mélység felett lógva, homorítva kell megcsókolni, és akkor mágikusan ékesszólóak leszünk a legenda szerint. Ez a kő a vár tető részén van, ehhez is csak sorban állva lehetett eljutni. Mivel se ügyvéd, se politikus, se lelkész nem akar lenni egyikünk sem, ezért a csókot kihagytuk, de megnéztük mások hogy csinálják. 

 Az egészet egy csodaszép park veszi körbe, arborétummal és külön méreg kertel, meg gyógynövény kertel.

A régi uradalmi istálló egy része kávézóvá van alakítva, a kocsiszínben pedig régi hintók és szekerek vannak kiállítva. Abban az istállóban még ló is szívesen lettem volna, olyan szép és tágas.

Egy kastély is van a park másik végében de oda most nem fizettük be a belépőt külön, talán majd legközelebb.

Még sokáig tudtam volna sétálni a parkban, felfedezni a sok csodát, csak sajnos az eső zuhogott, és a fiuk nem voltak hajlandók bebújni az esernyő alá, ezért kezdtek fázni. Én még nagyon szeretnék vissza menni abba a parkba...