Crag Cave

A hétfő munkaszüneti nap volt itt, ezért Áron nem volt dolgozni, végül is egy 5 napos szabadság lett ebből a hétvégéből a két nap vérnyomásmérés miatt. Kiderült a régi gyógyszere nem volt már jó, túl magas értékeket mértek, ezért most kapott egy új gyógyszert, amit egy hónap szedés után ellenőrizni fognak, hogy mennyire vált be. Ugye a veséje miatt van a magas vérnyomás, és vért is vettek megint, hogy ellenőrizzék minden oké-e. Ha már hétfőn itthon volt, gondoltuk elmegyünk kirándulni, Györki Galwayban volt, Dénes délután ment dolgozni, Domi pedig lusta volt, ezért csak ketten mentünk. Sokszor hallottuk már, hogy ha felnőnek a gyerekeink majd milyen rossz lesz nélkülük, már semmi program nem olyan jó, mint velük, kiüresedik az életünk. Hát mi nem érezzük így, sőt! Inkább felszabadító érzés, hogy végre a saját kedvünk szerint mulathatjuk kettesben az időt, nem kell állandóan alkalmazkodni, meg problémákat megoldani, meg igazságot tenni köztük.

Szóval elmentünk a Crag Cave-be, ami egy víznyelő mélyén levő cseppkőbarlang. A látogatóközpont bejáratánál egy barátságosan égő kandalló várja a szeles parkolóból belépőket.

Van a szokásos ajándékbolt, és egy elég nagy kávézó és kajálda, valamint egy játszóház, a ketrecek labdával töltve típusú. A cseppkőbarlanghoz az udvar végében egy aknában van kialakítva a lépcsőház, és négy emelet mélységig kell lemenni, hogy a barlangba érjünk. A kiépített rész alatt még hosszan folytatódik a víznyelő, és több oldalága is van ami nem látogatható. A bejárható rész gyönyörű, sajnos vakuzni nem lehet, és a sötétben sok kép nem sikerült, de azért pár talán értékelhető. Mindenképpen megérte hogy elmentünk megnézni.

A barlang félúton van Ballybunion felé, és utána el is mentünk megnézni az óceánt. Sajnos dagály volt már jócskán mire odaértünk, így a barlangokhoz nem lehetett odamenni a víz miatt, de a parton sétáltunk egy nagyot, a hatalmas szél ellenére is.

Szedegettem lyukas kavicsokat a virágaim mellé, meg kagylóhéjakat, mert tavaly haza küldtem az összeset Csillagnak. Jól éreztük magunkat, a nap is kisütött időnként, fél öt körül indultunk csak haza. Hazafelé megálltunk a Glenquin toronynál is.