Az ADHD-s gyermekek és felnőttek többsége kifejezetten intelligens, de az agyban található figyelemközpont működési zavara miatt nem tudnak folyamatosan egy dologra figyelni. A betegség lehet örökletes, de kialakulhat magzatkorban is, így nem nevelési probléma. A figyelemhiányos hiperaktív betegség vagy ADHD egy olyan pszichiátriai kórkép, mely főként gyermekeket és fiatalokat érint világszerte. Becslések szerint az iskolás korú gyermekek 5 %-át érinti az ADHD, azon belül is kétszer-háromszor annyi fiút, mint lányt. Mivel a betegséget még mindig nem ismerik el teljesen, az érintett gyermekek és serdülők több, mint a fele nem lesz diagnosztizálva.
Megfelelő kezelés híján az ADHD negatívan
befolyásolhatja az érintett gyerek és családja jóllétét. Az ADHD tünetei már hét éves kor előtt is jelentkeznek, de diagnosztizálni általában csak az általános iskola kezdete után szokták, a tünetek azonban megmaradnak serdülő és felnőtt korban is. Habár a tünetek csökkennek a serdülőkor végére és a felnőttkor elejére az emberek nem növik ki az
ADHD-t, csupán különböző stratégiák használatát tanulják meg, melyekkel
ellensúlyozni tudják a tüneteket.
Attól függően, hogy melyek a legfeltűnőbb tünetek, az ADHD-nak három
altípusa van:
- túlnyomóan hiperaktív ösztönös/megfontolás nélküli,
- túlnyomóan figyelemhiányos,
- kevert ADHD.
Az ADHD következményei a gyermekekre, családjukra és a
társadalomra nézve igen súlyosak lehetnek. A gyermekeknél alacsony
önértékeléshez, érzelmi és szociális problémákhoz vezethet, iskolai
előmenetelüket gyakran komolyan hátráltatja, és a családokra nehezedő
nyomás esetenként igen szélsőséges lehet.
Mivel az ADHD jelentős problémát okoz a gyermekeknek
és környezetének egyaránt, számos különböző kezelési módot dolgoztak ki a
kórkép kezelésére , melyek elősegítik a gyermek beilleszkedését a
normális mindennapi életbe. A terápiába pszichoszociális és oktatási
programok, valamint többnyire gyógyszeres kezelés is tartozik.
Sok szülőnek komoly problémát okoz, hogy gyermeke
ADHD-val él, ezért igyekeznek eltitkolni gyermekük állapotát. Az ADHD-t gyakran félreértelmezik, és
a gyereket "rossz gyereknek" címkézik, amit a nem megfelelő nevelés és
oktatás következményének látnak. Ez azonban a legkevésbé sem igaz; az
ADHD egy mentális-magatartási zavar, amivel ha a gyermek szerettei,
barátai és tanárai tisztában vannak, nemcsak javíthatják kapcsolatukat a
gyermekkel, de a családi élet, támogatás és megértés terén is
fejlődhetnek.
A kezelési módszereknek köszönhetően, a legtöbb ADHD-s gyermek és serdülő
sikeres felnőtté válik, aki képes a normális élet élvezetére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése