Dungarvan, Clones Strand

Még mindig tart nálunk a szokatlan meleg, nyári idő, 20-22 fok, ez érzésre itt olyan 28-30 foknak tűnik. Ezért mi is kedvet kaptunk egy kis strandolásra, és elmentünk le a Kelta tenger partjára Dungervan-ba.
Ha már ott voltunk megnéztük a várat ami nem nagy, de érdekes, az 1200-as években épült és régen tenger vette körül. 

Utána sétáltunk a tengerparti kisvárosban, ebben a melegben egészen mediterrán hangulata volt. 

A rakparton, és a parti sétányon elég nagy volt a szél, és éppen apály volt, ezért az öböl egy részén nem volt víz, és a hajók az iszapban álltak.

Aztán elmentünk egy pár km-el arrébb levő falú melletti homokos partra a Clones strandra. Odafelé híd vezetett át egy lagúnán ami akkor szintén csak iszap volt, de visszafelé már a dagály elöntötte. Kicsit gyalogolni kellett a parkolótól, a partig, és már messziről láttuk hogy tömeg van. Aztán végre a vízhez értünk, ez volt  Dominak az álmok netovábbja, berohant, és nem is nagyon jött ki, csak néha kicsit felmelegedni. Tényleg nagyon sokan voltak, mindenfelé strandolók, rengeteg kisgyerek a vízben is és a parton is. A két fiúnak vittünk fürdőgatyát, de Áronnak nem és ezt ő nagyon bánta is, én nem hiszem hogy jól esett volna nekem ha bele kell merülnöm, de a szélén sétálgatni jó volt a melegben. Gyűjtöttünk kagylóhéjakat és csigaházakat, a fiúk sokat fürödtek, bohóckodtak a vízben. Nagyon jól éreztük magunkat, igazi nyaralás érzésünk volt, csak estére haza kellett menni. Én csak álltam a bokáig érő vízben, néztem a végtelen vizet, és tele volt a szívem hálával, hogy ilyen jó életünk van.

Sokáig maradtunk, egészen addig amíg a dagály el nem tüntette a homokos partot, a kavicsoson már nem akartunk maradni. Fél kilencre értünk haza, hulla fáradtan, a víz és a nap kiszívta az energiánkat, de biztos hogy ide még visszamegyünk.