Még szombaton jött egy telefon, egyik barátunk (Áron munkatársa) szakmája festő, és vállal itt is hétvégén munkát. Az egyik munkánál, egy egész házat fest ki, és előrébb hozták a határidőt, ezért szüksége van egy segítőre, mostantól így hétvégére van Györkinek munkája. Vasárnap már ment is dolgozni, ez ugyan nem bejelentett munkahely, de már bevétel és januárig biztos.
Vasárnap délután már nagyon vágytunk a természetbe, és bár elég hűvös volt, és Dénes nem is jött, azért hárman csak elmentünk Doneraile Parkba. Most már teljesen őszi színekbe öltözött, bár még így is sok a zöld, az örökzöldek miatt. Nagyon jól esett kint lenni, Dénes lábtörése óta nem kirándultunk, már nagyon hiányzott. Sajnos ide is elfelejtettem a fényképezőt vinni, ezért ezek is telefonnal készültek.
Hétfőn takarítottam a házat, és a nagy mennyiségű angol leckémet próbáltam megírni, a nagyobb részét sikerült is. Kedden megírtam a többit, mert este tanfolyam, és megint jó nehezet tanultunk. Ezen kívül majdnem teljesen megvarrtam az előszobába a hideg elleni függönyt a bejárati ajtó elé, ma még be kell fejeznem és kimosni. Megyek ma önkénteskedni délre, és van egy csomó házimunkám, persze minden nap, de most ebben a szürke, borult, hideg időben olyan nehezen állok neki, utálom az őszt, és a telet is....
Áron nagyon sokat dolgozik, sok a túlóra, gyakran csak 6 óra után ér haza. Szegény sötétben indul reggel, és este sötétben érkezik, ő is utálja, és már nagyon fáradt. Az iskolában a fiúknak most tesztírás van, szinte minden nap írnak valamiből, és elég sok a lecke is általában. Györkinek még nincsenek itt barátai, ezért itthon ül nagyrészt a számítógép vagy az x-box előtt.
Nos hát igen....nem tudom mi van velem, de kifolyik a kezemből az idő és a blogírás meg valahogy mindig elmarad. Pedig sok minden történt....
Szombaton voltunk Limerick-ben, külön váltunk, mert Dénes lassan tud haladni, ezért Áron, Dénes és Domi elmentek és kicserélték az xbox-hoz a lemezt, aztán a Milk Marketben megvártak minket. Mi Györkivel végig loholtunk a belvároson és 20 db CV-t gyorsan szétosztottunk, aztán mi is mentünk a Milk Marketbe. Addigra már türelmetlenül vártak minket a többiek, még ettünk egy hot-dogot, de nagyon hideg volt (délelőtt 10-kor még minden deres volt) ezért aztán hamar haza jöttünk. Készültek képek, igaz csak telefonnal, de ezek most saját képek, nem a netről vannak mint múltkor.
Dénesnek már teljesen jól megy a két mankóval közlekedés, olyan gyors mint a golyó. Nagyon utálja ugyan, de egyre kevésbé korlátozza már. Tegnap el is bicegett a melóhelyére, és kiderült hogy nincs szükség Györkire, mert megérkezett a kinai kisegitő személyzet, amig Dénes fel nem épül, ő helyettesiti. Ezért Györki gőzerővel elkezdett munkát keresni, már 15 helyre adott be CV-t itt helyben, és holnap még 5-6 helyre fogja elvinni. Sajnos ez egy pici hely, itt ennél több lehetőség nem nagyon van. De szombaton megyünk Limerick-be, és oda is viszünk 25-30 CV-t legalább, aztán jövő héten Mallow-ba is elmegy, szintén egy halommal. Aztán várunk, majd csak jeleznek valahonnan.
Engem nem tudom mi szállt meg, főzőcskézek mostanában. Tegnap a netről kerestem receptet, és készitettem csikós tokányt, ma meg szintén a netről édesköményes csirkét speckó szósszal. Sütöttem gesztenyét, és készitettem családi nevén fulladt nyulat, ami édesség, (puding, gyümölcs,és a füle babapiskóta) bár most csak fél fülű nyúl volt, de azért mind felfalták. Amúgy a hangulatom eléggé depis, biztos a hideg és az állandó borult esős idő miatt, lehet csokit kéne zabálnom, csak akkor meg utána fogyózhatnék.
Csütörtökön voltunk Limerick-ben elintéztük Györkinek a hivatalos ügyeket, megvettük Dénes kérésére, az ő pénzéből a GTA5-öt x-boxra, és csak itthon derült ki hogy két lemezes, és csak egy van a tokban. Kiakadás, csalódás, akkor mi legyen, mi nem tudunk annyira angolul, hogy reklamáljunk, Dénes pedig nem tud annyira menni, hogy visszavigye és reklamáljon. Végül is megbeszélte két barátjával, hogy kísérjék el és pénteken elmentek Limerickbe, reklamáltak, visszakapták a pénzt, és egy másik helyen megvették a játékot. De nem nézték meg rendesen mi is van a dobozban, mert csak a buszon vették észre, hogy az eladó véletlenül rossz lemezt tett bele, GTA5 helyett GTA4-et, ami már megvan Dénesnek. Nagyon elfáradt a mászkálásban, és a játék még mindig nincs meg neki, ezért az egyik barátja megsajnálta és kölcsön adta , amíg elvisszük Limerick-be reklamálni és meglesz végre. Talán szombaton, előbb biztos nem...
Györki csütörtök este elment a próbamunkára, és megfelelt, de most csak erre a hétvégére hívták, és majd telefonálnak ha még kell mennie, majd kiderül. Pénteken már Dénes nem is kísérte el, mert ugye akkor Limerick-ben volt, de minden jól ment, és nagyjából értette is amit mondtak neki, és ügyesen csinálta is. Szombaton is, és vasárnap is dolgozott, elégedettek voltak vele, megkapta élete első fizetését euroban, most reménykedünk hétvégéig, hogy még hívják...
Áronék zenéltek szombat este, nem mondhatnám hogy boldog voltam ettől, mert Áron barátja aki dobos, vett egy dobfelszerelést, és itt próbálták ki nálunk, még jöttek többen is. Áron gitározott és egy ír fiú, éjjel 3-ig itt voltak, az egyetlen jó ebben, hogy Györki is összeismerkedett itt két vele egy idős fiúval, az egyik gitározik, és majd velük el tud menni kicsit barátkozni, esetleg zenélni.
Aztán másnap nem tudtunk időben kelni, és a Dénesnek is minden baja volt az előző napi mászkálástól, és ezért nem mentünk végül is kirándulni Doneraile parkba, bár az volt a terv. Gondoltuk elmegyünk vasárnap, de végül az is elmaradt sajnos.
Dénes ma volt először suliban, nagyon elfáradt. Csak egy mankót vitt, de ha ilyen sokat kell mennie, akkor kell a két mankó, házon belül elég az egy is. Suli után telefonált, hogy Györki menjen már le és hozza helyette a táskáját, mert a Domi nem bírja el mindkettőjükét, és ő meg már teljesen kivan. Györki jófej volt, elment és segített neki, holnap pedig két mankót fog vinni. A tanulásban kicsit lemaradt, de a tanárok segítőkészek voltak, remélhetőleg hamar be tudja hozni, és nem lesz gond.
Györki kedden megérkezett, minden rendben volt az út során. Tehát haza költözött, feltéve, ha az ember vissza költözik a szüleihez, azt lehet így nevezni (mert hát azért bár ebben a családban, de nem ebben a házban nőtt fel). Hozta a ruháit, és néhány apróságot amitől otthonosabb neki itt. Még szokja a gondolatot, hogy itt lakik és nem csak nyaral, és gondolom amíg nem talál egy-két barátot is, addig azért nem lesz itt olyan jó, de majd csak megszokja.
Tegnap Dénest vittük Cork-ba kontrollra, levették a fekvő gipszet, és kapott egy műanyag csizmát amiben puha, szivacsos bélés van, és tépőzárral lehet rögzíteni (itt ez van járó gipsz helyett).
Fürdéshez levehető, és kicsit rá lehet nehezedni és nem kell felpolcolva tartani a lábát. Ez nagy könnyebbség, mert végre fürödhet egy jólesőt.
A lábfeje eléggé véraláfutásos és ránehezedni még nem nagyon mer, pedig ezzel a csizmával már egy mankóval is lehet járni, ám mivel halloween óta gyakorlatilag fekszik a kanapén, vagy az ágyban, eléggé el van szokva a testmozgástól. Tegnap délután elsétált a munkahelyére Györkivel, aztán ott megpihent kicsit, beszélt a főnökével (beajánlotta Györkit helyettesnek amíg ő nem tud dolgozni, és holnap megy is próba munkára) aztán haza mankózott, de nagyon elfáradt. Ezért most hétfőig haladékot kapott a suliba járás alól, de addig minél többet kell mozognia, hogy belejöjjön. Gyanítom így is elég fárasztó lesz a következő hét neki újra a suliban.
Ma Dénes itthon marad egyedül, mi pedig Limerick-be megyünk Györkivel a hivatalos dolgokat intézni, aztán este próbamunka (lehet drukkolni neki!), és ugyan ez nem egy teljes állás, de addig is még el tud helyezkedni ( illetve Dénes meggyógyul) ez már valami.
Igen, tudom hogy elhanyagoltam a blogot, és hogy már írnom kellett volna rég. De annyira lefáraszt agyilag az hogy Dénes itthon van, hogy nem megy, képtelen vagyok. Majd ha már jár suliba akkor, újra megemberelem magam, ígérem!
Addig is gyorshírek: Dénes változatlanul fekszik, vagy fél lábon ugrál, vagy a mankóival sántikál, de többnyire fekszik a nappaliban a kanapén. Szerdán visszük Cork-ba, ha minden jól alakul akkor kap járó gipszet, és akkor jövő héttől mehet suliba. Remélem így lesz, nem csak azért mert nehezen viseli ő is,és én is a helyhez kötöttségét, hanem mert lemarad a suliban az anyaggal, pedig neki idén vizsgái vannak.
Kedden este érkezik Györki, most már végleg, tehát kis családunk újra együtt lesz. Csütörtökön visszük Limerick-be PPS No csináltatni, ez itt mindenhez kell, munkavállaláshoz, bankszámlához, az összes hivatalos dologhoz. Ha ez megérkezik postán, akkor lehet intézni a többi dolgot, és beadni az önéletrajzokat minden hová.
Kedden megyek angol tanfolyamra szokás szerint, és szerdán nem tudok menni önkénteskedni, csak a következő héten. Áron kivett két nap szabadságot az ügyintézésekhez, és jó lesz kicsit együtt lenni megint.
Tegnap voltam megint önkénteskedni, és meghivtak az önkéntesek karácsonyi partijára, december 11.-én lesz a hotelban. Hát őőőő.....soroljam hogy mitől vagyok be sz@rva? Nem tudom mi a szokás, mit kell felhúzni, ez egy elegáns nagy hotel, sosem jártam benne, az önkéntesek közül eddig négy emberrel találkoztam, de hogy ismerném bármelyiküket is azt túlzás lenne állitani, és alig tudok angolul megszólalni, fúúúú! Nem akarok elmenni, de sértő lenne lemondani, és ez egy esély lenne ismerősök szerzésére, angolul beszélésre. Jajj mit tegyek?!
Ez eredetileg egy Halloween-i poszt lett volna, feldíszített kirakatok képeivel, tökfaragással, meg minden ilyesmivel. De Dénes lába közbejött! Ezért nem is volt időm azóta írni.
Halloween napján, csütörtökön Dénes dolgozott volna, el is indult kicsit előbb, hogy még lóg a haverokkal, aztán megy dolgozni, és éjjel a szokott időben jön. Később a Domit kidobtam itthonról, mert olyan jó idő van, menjen el kicsit a parkba, mozogjon a levegőn.
Már kezdett gyanús lenni hogy nem jött haza, talán egy óra is eltelt, ilyenkor húsz percen belül itthon szokott lenni. Nemsokára csörgött is a telefonom, egy idegen szám hívott, és Domi beszélt benne, mint kiderült ő éppen a parkban mászkált, amikor a Dénes a parkkal szemben át akarta ugrani a 1,5 m-es kőfalat (ezt amúgy rendszeresen meg szokta tenni) de nem sikerült, beakadt az egyik lába, és átesett rajta. Integetett Dominak hogy menjen oda, és segítsen, mert nagyon fájt neki. Domi átvette a hátizsákját, és félig rátámaszkodva, elugrándozott a nem messze levő munkahelyére. Megütötte a csípőjét (később véraláfutásos lett), a könyöke is vérzett, de az igazán fájdalmas a bal lábfeje volt. Nem tudott ráállni, és elég alaposan megdagadt, így nyilván nem tud dolgozni, a főnöke átküldte a szomszédos drogériába (ami itt patika és illatszerek, kozmetikumok boltja is egyben), hátha van jegelő spré, vagy valami hasonló. Ott a menedzser mindjárt tett rá jegelő zacskót, felhívatott engem a Domival, hogy el tudjuk-e vinni orvoshoz. Áron még nem ért haza a munkából, még csak fél 5 volt, mondtam hogy nincs mivel. Akkor a fickó felhívta a háziorvosunkat, nagyon kedvesen kocsiba rakta őket, eljöttek haza a medical card-ért, és fel is vitte a dokihoz, és nem engedte kifizetni sem a jeget, sem a fuvart. Az orvos szerint törés, menjen a Mallow-i kórházba, 8-ig van rendelés. Kérdezte az asszisztens, hogy van-e vele valaki aki hazavigye, mondta hogy nincs, mert még dolgozik az apja, de az öccse itt van, majd haza sántikál vele, nem lakunk messze. Erre kocsiba ültette őket és hazahozta, igazán segítőkész volt ma mindenki.
Áron negyed 7-re ért haza, átöltözés, összekészülés, fél 8-ra értek a Mallow-i kórházba, és mint kiderült 7-ig volt rendelés, a doki nem jól emlékezett, püfff! Addig mi kínunkban Domival azért csak kifaragtuk azt a tököt és kitettük az ablakba.
Egy gyötrelmes éjszaka itthon fájdalomcsillapítóval aztán reggel újra Mallow-i kórház, most már én is mentem velük, Domit itthon hagytuk, mert a várakozás nem az erőssége. Áron üzent a munkahelyére, hogy nem tud menni, ki is voltak akadva, mert emberhiány van éppen. Kórház, röntgen, mankó, újabb röntgen, gipsz, és beutaló a Cork-i egyetemi klinikára, egy ortopéd szakorvoshoz mert nem látszik egyértelműen a röntgenen, hogy hol törött. Fél egy körül volt mire ez kiderült, gyorsan vettünk kaját, felhívtuk Domit, és elmentünk Gyöngyiért, mert sejtettük itt már fordításra is szükség lesz. Fél kettőre értünk Cork-ba, de mire az óriási klinikán megtaláltuk ahova menni kellett, két óra volt.
Beadtuk a papírt, öt óra várakozással biztattak, kb ennyi idő elteltével be is hívták Dénest, Gyöngyi ment vele, aztán pár óra múltán kijött, hogy ott is van egy váró most ott várnak bent a sürgősségin, menjünk be mi is, legalább együtt várhatunk. Többször megkérdeztük a nővéreket, de hiába, mindig kitérő válaszokat kaptunk: nincs lent orvos, műt, majd jön, legyünk türelemmel...közben egyre többen vártak velünk együtt. Halloween utáni napon rengeteg részegen elesett fiatal, vérző fejű elvágódott öreg nénik, szédelgő lázas kisgyerekek....végre jött az orvos és megvizsgálta alaposan. Felajánlotta, hogy hagyjuk ott Dénest(mert messziről jöttünk) egy fotelban éjszakázhat (sajnos szabad ágy nincs), vagy menjünk vele vissza reggel 8-ra, akkor megnézi egy neves szakember és előjegyezte 9-re CT-re, mert szerinte sem látszik a röntgenen jól. Egy csontja biztos törött és gyanítja, hogy egy olyan csont is elvan törve, amit csak műtéttel és csavarokkal lehet meggyógyítani rendesen. Tehát úgy készüljünk, hogy ha holnap kiderül hogy így van, akkor ott is marad (tehát pizsi, stb..legyen nálunk), és vasárnap műtik is. Persze nem hagytuk ott, de már este 11 óra volt, (amúgy 15 euro volt a parkolódíj a kórházi parkolóban, mert 5-24 óra parkolás ennyi, ez milyen rablás már, és ezt két napon is ki kellett fizetni, ez tökre kiakasztó, mert ők tehetnek róla hogy ennyit ott kellett parkolnunk, nem én!) szegény Domi egész nap egyedül volt itthon, nagyon örült amikor hazaértünk, még ettünk addig beszélgettünk vele is, és éjjel fél kettőre kerültünk csak ágyba.
Reggel fél 7-kor kelés, összepakolás, kórházi csomag, rakás szendvics, innivaló, telefon töltők, tablet, (most már rákészülve a várakozásra) aztán száguldottak Corkba, és éppen csak odaértek amikorra kellett. Vizsgálat, várás, várás,
aztán nem is CT hanem valami 3D scennerel vizsgálták, aztán várás az eredményre. Délután 2 óra körül jön a tegnapi doki szerinte műtét lesz, közben már kapott tologatós ágyat a folyóson, mert nem szabad lógatni a lábát, aztán ebédet is.
Négy óra körül Áron eljött, addigra sikerült Dénest meggyőznie hogy egyedül is ki fogja bírni holnap a műtétig, szobát nem kapott ugyan, és a nővérek szerint nem is fog, csak a műtét után, mert nincs szabad egy sem. Nem volt túl nyugodt, de muszáj volt ott hagynia, mert nem volt más lehetőség (ha legalább nem a folyóson van, hanem egy szobában, mégis csak más lett volna). Cork külvárosában járt már, amikor Dénes hívta telefonon, hogy most volt nála a nagykutya doki, aki reggel scennre küldte, eddig műtött, és most látta a leleteket, és nem kell műtét mégse. Tehát hazamehet! Apa visszafordult a csúcsforgalomban, nagyon megkönnyebbülve és röpke egy órával az elindulás után már újra a kórháznál volt. Addigra Dénes megkapta a papírokat és a bejáratnál várta már a mankóival, meg a hátizsákjával. 10 nap múlva kontroll Cork-ban ennél a dokinál, reméljük megint 8 órát várunk rá...
A mai napot a kanapén töltötte, laptop-al az ölében, utálja hogy kiszolgáltatott, és kezd az agyára menni a mozdulatlanság.
Suliba nem mehet a kontrollig, mert felpolcolva kell tartani a lábát, nehogy feldagadjon, és csak fél gipszet kapott, a dagadás miatt, és erre nem lehet ráhelyezni a testsúlyát sem. De úgysem menne rá a gipszre az egyenruha nadrág. Gyanítom hogy mindkettőnk számára gyötrelmes lesz az elkövetkező 10 nap...:)
