Áronnak félévente szüksége van a huszonnégy órás vérnyomás mérésre, ami most lett aktuális. Ilyenkor két napig nem megy dolgozni, mert amíg a vérnyomását méri a gép általában 20 percenként, addig mozdulatlan kell maradjon a keze. Ez nem lehetséges a munkahelyén, ahol ugye szalag mellett dolgozik, szóval itthon volt csütörtök-pénteken. Ha már így alakult, és Anett is épp itt volt, gondoltuk elvisszük kirándulni a környéken, mert ő még nem sokat látott Írországból. Csütörtökön Killmalock és Lough Gur volt a terv, szépen sütött a nap amikor beszálltunk a kocsiba, még napszemüveget is vittünk. Mire kiértünk Charlevilleből már zuhogott az eső, de íreknél alapszabály: eső miatt soha nem mondunk le programot, mert akkor soha nem lenne megtartva semmi, az eső mindig esik úgyis! Nem fordultunk vissza, csak azért is megnéztük zuhogó esőben is a Killmalocki kolostorok romokat, aztán tovább mentünk Lough Gurba, ahol már nem esett az eső csak szemerkélt, de a szél fújt nagyon. Anettnak azért tetszett minden, de szegény majdnem megfagyott, még nincs hozzászokva ehhez a klímához.
Pénteken Corkba mentünk megmutattuk a belvárost, és az English Marketet, közben nem csak sima eső, de jégeső is volt, szerencsére itt nem volt probléma, mert bemenekültünk egy boltba. Györki eközben dolgozott szegény mindkét nap, ezért nem jött velünk.
Este aztán kicsit bohóckodtunk, készült pár vicces kép.
Itt a tavasz és vele egy kicsit a depressziós állapot is beköszöntött, na nem a betegségre kell gondolni, csak ez a kedvetlenség, jaj de nehéz felkelni, és megcsinálni amit kell. Nem csak én érzem így, Áron is kínlódik most. Az időjárás egész jó pedig, napközben 10-12 fok van és a nap is süt, jelentősebb eső nem volt egy hete, de még is kedvetlenek vagyunk. Most jött el a tavaszi fogyókra ideje is, diétázom hét eleje óta, és tornázni is elkezdtem, ilyen sok kilót nem szedtem fel egy télen sem, mióta itt élünk mint idén. Csak reménykedni tudok, hogy sikerül leadnom. A legnagyobb gondom az, hogy annyi finomság van mindig itthon, hogy kínszenvedés nem enni belőle, de a családnak nincs szüksége fogyókúrára, sőt a fiuknak inkább hízni kéne, tehát nem száműzhetem a házból a finom falatokat. You Tube-on találtam több jó torna videót is, most felváltva csinálom őket, meg eszem a zabkekszet, aztán meglátom mi lesz az eredmény.
Igazi áprilisi idő van, na nem úgy ahogy itt szokott, inkább mint otthon Magyarországon, olyan szeszélyes. Hét közben egész tűrhetően enyhe, de napsütés és többnyire szemerkélő eső váltakozik félóránként. Viszont hétvégén következetesen vacak idő van, zuhogó esővel, széllel, és a múlthéten jégkása esővel. Nem vicc, tényleg olyan volt, mint amit kamaszkorunkban műanyag pohárból szívószállal ittunk, csak ez nem volt színes. Kis golyók estek le, de pillanatok alatt jégkásává változott, megült a fű között, a háztetőkön, és két órán keresztül el sem olvadt, de lehűtötte a levegőt két fokra.
Így hát jó ideje nem jutunk el kirándulni sehova, mert az időjárás hétvégente lehetetlenné teszi. Pedig már nagyon vágyódunk a szabadba, és reménykedünk a következő hétvégében, persze az előrejelzés megint nem ígér semmi jót.
Rionnának a héten volt a szülinapja, ma este megünnepeljük mi is, nálunk vacsizik, az ő kívánságára csalánleves lesz, utána csevapcsicsa (ha nem zuhog az eső akkor kint sütjük meg a grillen) és túrós pite. Dénes továbbra is tanul és tartja a menetrendet.
Domi megkapta a kínai büfében a hétfői napot, ez most már két hete az ő munkanapja, és ha be kell ugrani valaki helyett akkor is őt hívják majd. Nagyon örülünk ennek a lehetőségnek, reméljük a munka kicsit összeszedettebbé teszi majd.
Györki a hétvégéket Galwayben tölti Anettnál, sajnos ilyenkor dolgozik, de hét közben amikor szabad egy-egy napra ő jön el hozzánk, de persze akkor napközben meg Györki dolgozik. Nem ideális ez így, de csak átvészelik, amíg majd javul a helyzet. Minden estre Györki boldognak látszik és ez a lényeg.
Áronnal és velem minden változatlan, ő dolgozik, én sajnos nem, de azért a charity shopba járok minden héten, és Kate is jön hozzám angolozni.
Március első hetében Áron szabadságon volt, de most nem mászkáltunk sokat, inkább pihenős, barkácsolós kedvében volt. Azért elmentünk Clonmelbe, ami Tipperary megye legnagyobb városa, de nem turistáskodtunk, mert amit megnéztünk volna az télen nincs nyitva.
A Dénest vittük felvételizni az egyik főiskolára, mert a rajzkészségre is szükség van azon a szakon, ahova jelentkezett, ezért egy portfóliót kértek, amit megnéztek, és levélben értesítenek, hogy megfelelt-e, ha nem akkor hiába menne oda, mert nem veszik fel. Azóta a levél is megérkezett és megfelelt, szóval a tehetsége megvan hozzá, most már csak az érettségije legyen elég jó. Persze nem csak ide adta be a jelentkezését, hanem a Limerick-i Egyetemre is és azt azért jobban szeretné, majd meglátjuk, mennyi pontja lesz. Egyelőre a tanulási tervet is tartja amit egy hónapja kidolgoztunk, szóval nem esélytelen a dolog...
Domi a kínai büfében, ahol Dénes kukta, kapott lehetőséget, hogy pultos legyen heti egy-két napot, aki felveszi a rendeléseket, telefonon is, és a kasszát kezeli. Már egy hete jár esténként betanulni, és valószínűleg, jövő héten valamikor meg lesz az első munkanapja is. Nagyon örülök neki, mert a munkától annak idején Dénes is nagyon sokat komolyodott, Domira pedig igen csak ráférne egy kis önállósodás, felnőttesedés, no meg önbizalom. Az sem elhanyagolható szempont, hogy addig is emberek között van, és nem a monitor előtt guvad.
A nagy hírt a végére hagytam, Györkinek barátnője van, és már be is mutatta nekünk, Anettnak hívják, magyar, nagyon szimpatikus, Galwayban él, ami innen busszal kb 2,5 óra. Reméljük hogy tartós lesz a kapcsolatuk, és végre Györki is boldog lesz, már nagyon ráférne. Anett itt töltött két napot, kirándultunk is velük Doneraile parkban, és úgy tűnik ő is jól érezte magát nálunk.
Azt terveztem, hogy hetente írok egy bejegyzést, de a múlt héten beteg voltam, olyan vacakul éreztem magam, hogy csak feküdtem, még Kate látogatását is lemondtam. Mostanra jól vagyok, de a házimunkában olyan elmaradásaim voltak, hogy azzal foglalkoztam eddig.
A szünetben írtunk a Dénessel egy tanulási tervet, mert itt más a suli rendszer, és ő nem tudja jól beosztani az idejét. Itt az 5. és 6. évfolyam a gimiben úgy néz ki, hogy kötelezően csak angolt és matekot kell tanulnia mindenkinek, ezen kívül egy nyelvet, ez a legtöbbnek az ír, mert az íreknek az is kötelező. De mivel mi nem vagyunk azok, nekik jó a magyar is, ha abból érettségiznek mint idegen nyelvből, mert az a lényeg, hogy egy mai modern európai nyelv legyen. Ezen kívül kell választani egy science tárgyat biológiát, fizikát, kémiát, vagy agrártudományt. Az érettségit hat tantárgyból kell letenni, de lehet többől is. Tehát a többi szabadon választott tantárgy, annak megfelelően, hogy valaki mit szeretne majd tanulni a későbbiekben, és ráadásul mindegyiknél eldöntheti, hogy emelt szinten vagy csak alapszinten akarja e tanulni. Ha valakinek nem célja továbbtanulni, csak az érettségit akarja, akkor alapszinten tanul mindent és kiválasztja azokat a tárgyakat ami a legkönnyebben megy neki, és ha azokból sikerül 45%-ot írnia, akkor már le is érettségizett.
Hát Dénesnek vannak továbbtanulási tervei, olyan szakokat jelölt meg, amiken számítógépes grafikai tervezést és ennek különböző változatait tanítják. Ő alapszinten tanul angolt, matekot és fizikát, emelt szinten fog érettségizni magyarból (ezt nem tanulja, nekünk kell felkészíteni belőle) művészetekből (ami szabadkézi rajz és művészettörténet) valamint egy Design and communication graphics nevű tárgyból ami leginkább számítógépes rajzolásnak felel meg de kézzel is kell rajzokat szerkeszteni, meg van némi elmélet is benne (nem igazán tudom mi lehet a magyar megfelelője ennek a tárgynak). Ez azt jelenti, hogy öt tárgyat tanul, de az iskola rendszer úgy van kitalálva hogy 7-8 tárgyat is fel tudjanak venni, akkor nagyobb a továbbtanulás esélye, ezért rengeteg lukas órája van. Ő is több tárgyat akart felvenni, de sajnos nem sikerült, mert blokkok vannak és nem lehet együtt tanulni némelyiket (pl egy időben van francia és biológia), illetve ő csak harmadiktól jár ide, és nem tudott volna már bekapcsolódni. Szóval ezért heti 15 lukas órája van, amikor csak üldögél a hátsó padban és unatkozik, plusz még a tanulószoba. Most a szünetben szépen leültünk és a lukas órákra megírtuk mikor mit kell tanulnia, hogy végezzen a teljes két évi anyag ismétlésével a vizsgákig.
Már egy hete így tanul a suliban, és elégedett a rendszerrel, sajnos magától ez nem menne, kifolyna az idő a kezéből, ahogy eddig is.
Ha már ez a téma még elmondom, hogy Domi alapszinten tanul angolt, franciát, és emelt szinten matekot, kémiát, biológiát, és történelmet. Neki csak heti 5 lukas órája van amikor a többieknek ír óra van, de mivel szüksége van a figyelemzavar miatt plusz órákra is, ezért csak heti két ír óra van, amiken részt kell vegyen, ezeken leckét szokott írni. Persze ezen kívül ő is fog magyarból emelt szinten érettségizni, mert az is plusz pontokat jelent.
Ő még csak ötödikes és ha év végén nagyon rossz jegye lenne valamelyik emelt szintű tárgyból, akkor hatodikra vissza veszik belőle alapszintre, és akkor az érettségije kevesebb pontot ér, mint ha így marad. De azt nem engedik, hogy valaki emelt szinten megbukjon, először próbálnak neki segíteni, de ha nem megy, akkor inkább alapszinten vizsgáztatják.
Tudom ez a rendszer most így elmondva, nagyon bonyolultnak tűnik, de a gyakorlatban nem az. Nekem sokkal jobban tetszik, hogy maguk választotta tárgyakat tanulhatnak és nem amit a gép dobott, mint otthon. Így sokkal motiváltabbak is, mert általában azokat a tantárgyakat választják amit szeretnek, és jó esetben nem is kell annyit fegyelmezni a tanárnak, mert hiszen érdekli a gyerekeket amit tanít.
Bocsi, hogy egy ideje nem jártam erre, úgy tűnik, hogy most már csak kampány szerűen jut eszembe, hogy írjak. Ennek egyik oka nyilván a lustaságom, a másik hogy úgy érzem senki sem olvas, mert Csillagon kívül senki nem jelez vissza, nincsenek hozzászólások. Valahogy nekem meg így nincs motivációm, de azért igyekszem sűrűbben írni.
Az elmúlt egy hónap röviden: a kályhát kipróbáltuk, végre jó, időnként be szoktunk gyújtani. A kandalló körül megengedte a tulaj hogy lefessük a falat mi, ilyen se volt még...
Domi megkapta a karácsonyi tesztek eredményét a suliban, borzasztó rossz lett, még soha ilyen vacak jegyei nem voltak, sajnos őt is utolérte a kamaszbetegség, a nem tanulás. Most kicsit szigorúbban fogjuk, remélem meg lesz az eredménye.
Dénes megkapta a tanuló jogosítványát, ezzel már vezethet, ha valaki ül mellette, akinek rendes jogosítvány van, és két éve van, hogy levizsgázzon és megszerezze ő is a rendeset. Február elején megírta a próba érettségit is, most iskolai szünet van és várjuk az eredményeket. Csak reméljük hogy jók lesznek, beadta a jelentkezését is az egyetemre, itt tíz helyet lehet bejelölni, aztán majd az érettségi után meglátjuk melyikre lesz elég pontja. Márciusban kell beadnia a portfólióját, és felvételi beszélgetésre is megyünk. Most már ő is rákapcsolt a tanulásra rendesen.
Györki is itthon van szabadságon most a sulis szünet alatt, és meghívta Magyarországról egy barátját látogatóba. Velük kirándultunk Mallowba, a Cliff of Moher-hez, a Burrenben, az óceánparton, aztán tegnap Lough Gur-ban is. Úgy tűnt Dávidnak is tetszett Írország, de ma már utazott is haza. Nincs valami szép idő, szegény majdnem végig az esőben kellett kiránduljon, ma meg még erős szél is van. Íme pár fotó a kirándulásról:
Áron rendületlenül dolgozik, majd márciusban lesz egy hét szabadsága. Én változatlanul itthon vagyok, Kate jár hozzám minden szerdán angolozni, beszélgetni, szerinte és az önkénteskedő hölgyek véleménye szerint is sokat fejlődött a másfél hónap alatt a beszédem. Nagyon sokat számít, hogy nem csak írásban gyakorolhatok, hanem beszélnem is kell.
