az elmúlt két hét

Jól van tudom én, hogy régen nem írtam, bocsi meg minden, de általában időhiányos lett az életem. Egy normál munkanapom így néz ki: reggel 8-kor felkelek és felébresztem Dénest és Domit, amíg készülődnek beszélgetünk, és a netezésre is ilyenkor van időm. Aztán 8,40-kor ők elmennek suliba, én meg még elvagyok itt a gép előtt kicsit, aztán megmosakodok, felöltözök, 9-től teregetek, pakolászok, mosogatok valamilyen házimunkát végzek. 9,50-kor elindulok dolgozni. 10,30-tól dolgozom általában 19,30-ig, de nem ritka hogy elcsúszunk, mert valamelyik páciensre több idő kell mint amire eredetileg számítottunk, és csak este 8 vagy fél 9-kor tudok elindulni haza. Az út 40 perc hazáig jó esetben, de este van, hogy már fáradt vagyok és csak lassabban merek jönni, szóval akár 10-15 perccel több is lehet. Amikor hazaérek kész vacsora vár, mert Áron volt olyan jó fej, hogy a vacsorafőzést átvállalta teljesen. A hazaérkezésemkor a család már túl van a vacsin, én is eszek gyorsan, közben egy kis beszélgetés a családdal, és utána már fürdés, és indulok is aludni. Tehát hét közben nincs idő többnyire posztot írni. Hét végén annyi minden van amivel foglalkozni szeretnék, vagy amit meg kell csinálnom mert elmaradt, és mindenki itt nyüzsög körülöttem, hogy képtelen vagyok összeszedni a gondolataimat az íráshoz. Többször nem is fogok elnézést kérni a ritka posztokért, de azért próbálom tartani a heti egyet.
Tehát az elmúlt két hétben történtek: Domi megírta a Junior Certificate Mock Examinations vagyis a nyári vizsga próbavizsgáját. Most nagyon sokat tanult rá, nem úgy mint a Halloween tesztnél ami rossz lett, ebbe sok munkát fektetett bele, reméljük jól is sikerül. Én végre megkaptam a hepatitis oltást, amire a munkám miatt szükség volt, Dénes beteg volt kicsit, pár napot hiányzott a suliból a szünet előtt, mert a múlt hét iskolai szünet volt. Mivel a főnökeim kivettek pár nap szabadságot, ezért én is csütörtök-pénteken és hétfőn(vagyis ma) itthon vagyok, és Áron is kivette ezt szabadságnak. Sok szép utazási tervünk volt erre az időre, hogy igazi szabi legyen, a gyerekeknek meg igazi szünet, de közbe jött, hogy elég alaposan megfáztam, azért pénteken már voltam annyira jól, hogy elmenjünk a Ballyhoura Mountains-ra egy rövid sétára Domival, Dénessel és Rionnaval. Még soha nem jártunk itt, csak most tudtuk meg hogy lehet odajutni, valami hihetetlen szép, az erdőben kb 10 méter után olyan sötét van, hogy kezdtem várni a nagy pókot a Harry Potter-ből, szerencsére nem jött. Mese szerű az egész, vagy mintha álmodnék olyan érzésem volt, ráadásul egy igazi zivatar is elkapott minket a hegyen, jégesővel, széllel, több fok lehűléssel. De bementünk a fák alá és nem is nagyon lettünk vizesek, csak mintha csöpögött volna az eső annyira. 

Nagyon élveztük, és a kilátás lélegzet elállító, még biztos, hogy megyünk ide sokszor, mert most csak a legrövidebb kört sétáltunk le, ami a zöld jelzés a képen.

Szombatra egy nagy kirándulást terveztünk, de Domi lebetegedett, fel se tudott kelni az ágyból, láza volt és fejfájása, ezért ezt elhalasztottuk, még tegnap sem volt igazán jól, de mára rendbe jött, és elment suliba. Dénes ma a színtársulattal elkezdte a turnét, reggel elindultak Dublinba, mire minden díszletet kipakolnak felállítanak, előadják az előadást, visszabontják a díszletet és elpakolják, majd hazaérnek Dublinból, késő éjszaka lesz. Kíváncsi vagyok, hogy fog sikerülni, és ő hogy érzi magát velük egész nap, illetve a fáradság ellenére, képes lesz-e a többi alkalmon is kitartani, mert ez egy 8 állomásból álló turné első előadása csak. Az egész országot beutazzák vele majd.
Mi Áronnal még kiélvezzük a mai szabadságunkat, és ha a mai két hózápor után nem jön egy harmadik is, akkor hamarosan elmegyünk kirándulni Doneraile parkba kettesben, ha már nem sikerült semmi messzebbi helyre most eljutni a betegségek miatt, akkor legalább ma csalánt és medvehagymát fogunk szedni, és este csalánleves lesz és medvehagymás pogácsa. 
Györkiről azért nem írtam semmit, mert ő február elején vette ki a szabadságát és volt Magyarországon két hetet, ezért ő végig dolgozni járt. De közben eszembe jutott még, hogy tönkre ment a tévénk végleg, és most nem is tudtunk újat venni, ezért másfél hétig nem is volt, Domi nagy bánatára. Aztán Györki vett egyet a hétvégén, és amíg nem tudunk venni egyet mi, addig bedobta közös használatra, ez igazán jó fej dolog tőle.

Dénes nagykorú

Tegnap ünnepeltük Dénes 18. születésnapját, persze csak szűk családi körben, a buli majd hétvégén lesz. Mivel dolgoztam, csak este 8-ra értem haza, és ezért a tortázás, ünneplés is ekkor kezdődött, de már nagyfiú nem akadt ki rajta. 
Nagyon fura érzés, hogy már a második fiunk is nagykorú lett, ha visszagondolok, olyan tisztán emlékszem a születésére, mintha csak egy-két éve történt volna. Még apró részletek is megvannak, például a minta a padlón, és különböző érzelmek villannak be, szóval nehéz elhinni, hogy már ilyen régen történt. Lehet más anyák is így vannak ezzel, nem tudom...
Szóval hivatalosan felnőtt lett, nem mintha ez tényleg igaz lenne rá, de majd idővel...